robbanékony
robbanékony melléknév -an, -abb
1. <Vegyi összetételénél fogva> könnyen robbanó <anyag>. Robbanékony gázkeverék; nem robbanékony film.
2. (átvitt értelemben) Hirtelen haragú, gyors elhatározású, hamar cselekvő <személy>. Robbanékony ember; robbanékony természet(ű). A bécsi szerkesztő, aki egyébként is robbanékony természetű férfiú, szemrehányást tett az egész monarchiának, hogy a területén élő legnagyobb írót [Tömörkényt] véle eddig meg nem ösmertette. (Krúdy Gyula) || a. (sport) Olyan <játékos, versenyző, sportoló>, aki a szükséges pillanatban nagyon gyorsan teljes lendületbe tud jönni. Robbanékony csatár.
robbanékonyság.
