rögtönzés
rögtönzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A rögtönöz [1] igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit rögtönöznek; vminek gyors, hevenyészett (el)készítése, csinálása. Ebéd, fekvőhely, sátor rögtönzése.
2. Az a tevékenység, hogy rögtönözve (1a, 2) szellemi, színészi, szónoki, költői alkotás, teljesítmény jön létre. Beszéd, vidám jelenet, köszöntő, vers rögtönzése. Minden alkalommal kész volt a rögtönzésre. A váratlan helyzet a színészt rögtönzésre kényszerítette. Rögtönzésével nagy sikert aratott. Petőfi kitűnő volt a rögtönzésben. (Jókai Mór) || a. Ennek eredménye: rögtönözve előadott vers, beszéd, színi jelenet, zenemű. Költői, színpadi, szónoki, zenei rögtönzés; szellemes, tréfás rögtönzés. A beszéd egyike volt a legszellemesebb rögtönzéseknek. A rögtönzés nagy derültséget keltett. A rögtönzés mindenkinek nagyon tetszett.
rögtönzéses; rögtönzési.
