rojt
rojt főnév -ot, -ja
1. <Szőttes, szőnyeg, kendő, terítő, törülköző stb. szélén)> keresztszálakkal be nem szőtt hosszanti szálakból álló v. azokból sodrott, csomózott szegélydísz. Nagykendője rojtját babrálja. Eligazítja a szőnyeg rojtjait. || a. Nem a kelme saját anyagából készült, hanem keskeny szalagra varrt és ruha, bútor szélére erősített (lecsüggő) szegélydísz. Aranyos rojt. Rojt s paszamánt veres nadrágját drágítja [= díszíti], Magyaros derekát arany öv szorítja. (Csokonai Vitéz Mihály) S párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen; Bojttal-rojttal elmotoztam. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
2. (rendsz. csak többes számban) Rojtok: <kopott ruhadarab) v. sokat használt kelme szélén> a kopástól felbomlott, kiálló, lecsüngő szálak. Kabátja ujján rojtok vannak. Rojtokban csüng róla a gúnyája. Levágta nadrágja aljáról a rojtokat. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vminek erre emlékeztető, hosszan lenyúló, lecsüngő foszlánya, szála. Ragadta őt a víz magasra, magasra, Hogy tetejét érte már a felhő rojtja. (Petőfi Sándor) Álláról régies kecskeszakáll lengedezett ezüst: rojtokban. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. rojtkötő; 2. aranyrojt; vállrojt.
