rombol
rombol ige -t, -jon
1. tárgyas (tárgy nélkül is) <Építményt, alkotást, vmely nagy tárgyat, összefüggő, szilárd anyagtömböt> darabokra zúz; romba dönt, pusztít. Az árvíz, a vihar házakat, hidakat rombolt. Ellenség rombolta falvainkat, városainkat. A tenger hullámai folytonosan rombolják a partot. A várost földig rombolták. Ádáz Ali tábora durrog alatt, | S rombolja tekékkel a sziklafalat. (Czuczor Gergely) Amott hátul pedig a kemence körül … Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek Kártyából tornyokat csinál … épít, rombol. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas Főként személy> tárgyakat összetör v. súlyosan megrongál; tör-zúz. Dühében rombolni kezdte a berendezési tárgyakat. || b. (tárgy nélkül) <Természeti erő v. dühöngő ember> tör-zúz, pusztít maga körül. Az orkán rombol. A dühöngő vadul rombolt, míg meg nem fékezték. A természet szüntelenül rombol és épít.
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Tekintélyt> aláás, csökkent, kisebbít. Rombolja ellenfele becsületét, hírnevét.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Hatásával, működésével elfogadott, elismert szellemi erkölcsi értékeket veszélyeztet, érvényükben megingat. Eszméivel csak rombolt az irodalomban. || a. tárgyas (kereskedelem, 1945 előtt) Rombolja az árakat: a piacra dobott rendsz. silányabb, olcsóbb áruval leszorítja a kialakult árakat.
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) <Labdarúgásban a védelem az ellenfél támadását> erélyes, gyors közbelépéssel meghiúsítja. Biztos lábbal, könnyen rombol. A hátvéd kitűnően rombol. A jobbszárny támadását a védelem rombolta.
Igekötős igék: elrombol; lerombol; összerombol; szétrombol.
rombolás.
