róna [1]
róna [1] főnév és melléknév
I. főnév rónát, rónája
1. (irodalmi nyelvben) Tágas, rendsz. megművelésre v. legeltetésre alkalmas sík térség; síkság, alföld, puszta. Füves, ligetes róna; gyéren lakott róna. A rónán messzire ellátni. Mint az őrült, ki letépte láncát, | Vágtatott a Tisza a rónán át. (Petőfi Sándor) A tavaszesti rónán messze égnek A barna árnyban víg pásztortüzek. (Juhász Gyula) Alföldi táj, vulkáni szörnyű róna . .. | neuraszthéniám bús ringatója. (Kosztolányi Dezső)
2. (tájszó, elavult) Nagy állóvíz felszíne; széles, nyílt víztükör.
II. melléknév (régies) Sík, lapályos. Róna mező; róna határ. A vándor … Bérc alatt áll völgyek árnyán, Csak felhőket lát honából, Elmerült a róna táj. (Bajza József) E zuhatagos Vad bérci patak … Csak csendesedett … Mert róna mezőkőn megy útja keresztül. (Petőfi Sándor)
rónás.
