roncs
roncs főnév -ot, -a
1. (gyak. többes számban) Vmely (nagyobb) szilárd tárgynak, eszköznek, építménynek összetört, összezúzódott v. összeszakadt, alaktalanná torzult, használhatatlanná vált maradványa, ill. ilyen részeinek tömege. Az autó, a gép, a hajó, a kocsi, a lezuhant repülőgép, a tető, a vonat roncsai: a híd roncsainak kiemelése; a roncsok felhasználása. Roncsokból építették újjá a gépet. Az egész hajó szomorú pusztulásra vált roncs. (Jókai Mór) Véren, roncson, üszkön át diadalmasan ér a trónig az orosz demokrácia. (Ady Endre) || a. (rendsz. többes számban) Vmely tárgynak, eszköznek elnyűtt, leszakított v. eltört, használhatatlan darabja, töredékes maradványa). A doboz, az esernyő, a kalap roncsai.
2. (átvitt értelemben, választékos) Betegségtől v. kortól nagyon megviselt, megrokkant ember. Élő roncs lett belőle. Fia gonoszsága, valamint a miatta való herce-hurca tíz évvel megöregítette. Nem is ember már, csak roncs. (Kosztolányi Dezső)
3. (gyak. többes számban) (átvitt értelemben) Vmely dolognak, korábbi állapotnak erősen megfogyatkozott, megromlott maradványa, töredéke, nyoma. Vagyonának már csak roncsai maradtak meg. Nyomoru morzsák … Az elmúlt nagyság roncsai … Szent, régi eszmék … Húsvétjuk lesz még? (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. roncshalmaz; roncskiemelés; roncsvas; 2. hajóroncs; hídroncs; idegroncs.
roncsos.
