röpte [1]
röpte [1] [e] főnév, személyragos, röptöm, röptöd, röptünk, röptetek [e-ë] v. röptötök, röptük v. (tájszó, régies) röptök; röptét; repte [ë-e v. e-e], reptem [ë-ë v. e-ë], repted [ë-ë v. e-ë], reptetek [ë-ë-ë v. e-ë-ë]
1. (irodalmi nyelvben) Repülése. A harmadik madár egy ifju sas, Szárnyának röpte merész és magas (Petőfi Sándor) Egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn | némán kiséri röptét a sanda tengeren. (Radnóti Miklós) Egy gólya bukkan föl a légben, a Duna felől száll, … a röpte lassú. (Nagy Lajos) || a. Röptében v. röptiben: a) <a mondat tárgyával kapcs.:> repülése közben. Röptében lövi le a madarat. Röptében üti vissza a labdát. b) (irodalmi nyelvben) <a cselekvés alanyával kapcs.:> repülése közben. A nyil … Mint egy futó csillag tündökölt reptében. (Arany János); c) hirtelenében, hamarjában. Röptében elolvasta a levelet. Nehogy kifúrja oldalát a titok, … elmondá … röptében. (Jókai Mór) A kefével a Tarczali hátáról egy szénaszálat levett – úgy röptiben. (Tolnai Lajos); d) (ritka) azon nyomban, azon frissiben, azon melegében. A tolvajt röptiben elfogják. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Repülése (3a), szárnyalása. A fantázia merész röpte. Felhők s vihar pályám röptében … (Kölcsey Ferenc) Reményeink röptét letörte a sok nehéz csalódás. (Jókai Mór)
