rossz
rossz melléknév és főnév, (régies) rosz
I. melléknév -ul, -abb
I. Életszükségleteink szempontjából, gazdasági, technikai szempontból kedvezőtlen, hátrányos, káros.
1. Olyan tárgy, anyag, jelenség), amely szervezetünkre v. vmely érzékszervünkre kellemetlenül hat. Rossz levegő, víz; rossz íz, szag; rossz idő, időjárás; rossz a szája íze vmitől: (átvitt értelemben is) vmely kellemetlen benyomás, bántalom, sérelem hatását még érzi; rossz szájízt ← hagy maga után, rossz szájíz marad utána az emberben; megérezte a rossz szagot: (átvitt értelemben is) megsejtette a bekövetkező kellemetlenséget, veszedelmet. Megérezte a rossz szagot …, mert hát, mi tagadás, az ő keze is benne volt a revolúcióban. (Mikszáth Kálmán) A rossz, ködös és esős idő. ellenére mindnyájunkban … jókedv csillogott. (Kuncz Aladár) Apám … utálta zaklatott | mesterségét. Ha rákopogtatott | éjjel, váratlan, az értesítő, | hogy új fordába vigye (jó idő, | rossz, tél, nyár: mindegy!) – nagykeservesen | indult. (Szabó Lőrinc) || a. Fogyasztásra alkalmatlan, élvezhetetlen <étel, ital, élvezeti cikk>. Rossz főzelék, hal, hús; rossz bor, sör, víz; rossz dohány, szivar. Rossz kenyerem földhöz vágni, | jó szeretőm megríkatni … | s ha világ a számadásom, | úgy itt hagyni, sose lásson… (József Attila)
2. Általában az emberi természetre kedvezőtlen; vágyainknak, igényeinknek, szükségleteinknek meg nem felelő. Rossz élelmezés, ellátás, konyha, koszt; rossz dolga, élete, sora, sorsa van; rosszra fordít vmit; rosszra fordul vmi. Rossz helye van. Rossz hely jutott neki. Rossz helyen van ott. Rossz vége lesz a dolognak. Betegsége a … sok izgalom folytán rosszabbra fordult. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely kívánságnak, érdeknek, célnak meg nem felelő; kedvezőtlen, hátrányos, alkalmatlan, nem célravezető. Rossz helyen keresgél, tapogat; rossz helyen ← tapogatódzik; rossz helyen áll; rossznak gondol, mond, tart, vél vmit; rossz helyre → megy; rosszul → áll vkinek; rosszul → jön vmi (vkinek); rosszul jön ki (→ kijön) vmi. De rossz, hogy nem ég a lámpa. || b. Olyan <időszak>, amelyben baj, bosszúság, kellemetlenség, szerencsétlenség ér vkit, ill. amely vmilyen szempontból kedvezőtlenül telik el vki számára. Rossz napja van vkinek: a) olyan n., amelyen rosszul mennek a dolgai; b) olyan n., amelyen rossz hangulatban van, nehezen hajlik a kérésre, nem engedékeny; rájött a rossz órája: olyan hangulatban van, hogy nem lehet vele boldogulni. Rossz gyermekkora volt. Attól fél, hogy rossz öregkora lesz. Ma rossz napom van, de ön … tőlem nem ijed meg. (Vas Gereben) Rájött a rosszabbik órája. (Mikszáth Kálmán) || c. <Az életviszonyok, a társadalmi élet szempontjából kedvezőtlen, szerencsétlen idő, időszak, állapotok. Mohács után rossz kor következett hazánkra. Mert mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, … Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló! (Kölcsey Ferenc) Rosz időket érünk, Rosz csillagok járnak. (Arany János) Szegényember sír-rí a börtönben … Nincs a gyerek már a rossz világban. Jobb sora lesz, hajh, vizi-világban. (József Attila)
3. (Anyagi, gazdasági szempontból) nem kedvező, hasznot nem hozó, hátrányos. Rossz kereseti lehetőség; konjunktúra ←. Rossz termés mutatkozott. Rossz volt a tavaszi vásár. Rossz üzletet csináltál. A sok papír, tinta, bélyeg kárba veszett. Rossz üzlet. (Csiky Gergely) || a. Bizonyos növények termesztésére alkalmatlan, terméketlen <talaj>. Rossz ez a talaj cseresznyének. A katángfalviak szegények, rossz határuk van. (Mikszáth Kálmán) Téptem gazt és virágot, Mi itt e rossz rögön kihajt. (Tóth Árpád) || b. <Gazdasági szempontból> kedvezőtlen, káros idő, időjárás. Az idén rossz idő járt a dinnyére. || c. Elértéktelenedett, csekély vásárló, ill. forgalmi értékű <pénz, értékpapír>. Rossz pénz: a) csekély vásárló értékű p.; b) forgalomból kivont v. hamisított érme, bankjegy; c) (átvitt értelemben, ritka, tréfás) semmirekellő, hitvány ember. Szóláshasonlat(ok): ismerik, mint a rossz pénzt ←. Ha rátekint Meglátja rögtön, hogy afféle rossz pénz … (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. <Életünknek, sorsunknak v. vmely adott helyzetnek további alakulása szempontjából> kedvezőtlen, hátrányos, ill. ilyen alakulást jelző, ígérő (mozzanat, tény). Rossz hír, jel; rossz álom: a) kellemetlen, zavaró, félelmetes álomképekben jelentkező á.; b) <babonás hiedelem szerint> kedvezőtlen jelnek magyarázható á.; rossz alakulás, fordulat; (a) legrosszabb esetben; rossz órában, rossz csillag ← v. csillagzat ← alatt született; ez → régen rossz → régen rossz neki. De rossz, hogy éppen most késtél! Mikor aztán Bence hazajött rossz hírrel, Hogy láncon a kobzos, beszélt is az őrrel: Toldi meg is rettent. (Arany János) Kergettem a labanchordát, Sirattam a szivem sorsát, Mégsem fordult felém orcád | Rossz csillagú Magyarország. (Ady Endre)
5. Kellemetlen élményektől megzavart <lelkiállapot>. Rossz hangulat, kedv; rossz hangulatban, rossz kedvében talál vkit; rossz a lelkiismerete: bántja a lelkiismeret; rosszul → esik neki. A két asszonyság … együtt ült az asztalnál …, mind a kettő rossz hangulatban volt. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen lelkiállapotra valló, kedvetlenséget, nemtetszést kifejező, barátságtalan. Rossz arcot → vág vmihez; rossz képpel fogad vkit: barátságtalanul f. vkit. Vendég ha jön, … hozz bort és serleget, Rosz képedet hagyd kinn. (Jókai Mór)
II. A társadalmi élet szempontjából kedvezőtlen, az erkölcsi követelményekkel ellenkező.
1. Erkölcsi tekintetben helytelen, erkölcstelen <cselekvés, eljárás, magatartás>. Rossz cselekedet; rossz útra → lép; rossz útra → tér; rossz útra → téved; rossz útra → visz v. csal v. csábít; rossz ügybe keveredik. A szíve összeszorult arra a gondolatra, hogy ő valaha másé legyen, mint a Miskáé, aki most olyan rossz útra lépett. (Mikszáth Kálmán) || a. Másoknak ártani szerető, bajt okozó, mások irányában ellenséges magatartású <személy>. → Áldott rossz ember; rossz csont ←; rossz szomszédja van; rossz lélek: a) gonosz ember; b) (vallásügy) kísértő, sátán; a rossz nyelvek ←; rossz szív(ű): könyörtelen, részvétlen (ember, ill. lélek); rossz természet(e van): a) összeférhetetlen, kellemetlen ember; b) saját magának is bajt okozó tulajdonságai) vannak); uralkodik rossz természetén ←. Férhez mentem volna, rossz uram lett volna, Mástól féltett volna, sokszor megvert volna. (népköltés) A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott … „Megnézem, mit csinál? ha henyél: jaj neki!” (Petőfi Sándor) Nem lehet az rossz valaki, Akit annyian űztek, téptek. (Ady Endre) De én sírok, kiáltozom: | szeress: ne legyek rossz nagyon – | félek a büntetéstől. (József Attila) || b. Nehezen fegyelmezhető, rendetlen, pajkos, csintalan <gyermek>. Rossz posztó ←. Ne légy már olyan rossz, mert kikapsz. || c. Ellenséges szándékra valló, ellenséges indulatból fakadó (magatartás, megnyilatkozás). Rossz fogadtatás; rossz néven vesz vmit: sértőnek, bántónak talál vmit;. Rossz nyelve ← van; rossz szemmel néz vkire: ellenséges indulattal van vki iránt; egy rossz szó ←sem volt v. esett soha köztük; a szónak rossz v. (legrosszabb) értelmében: vmely kifejezés, fogalom legkedvezőtlenebb árnyalatának értelmében. Érzékeny, fáin nevelésű embernek elég sokszor egy rossz tekintet. (Jókai Mór) Egy rossz szó nem sok: köztünk nem esett. (Reviczky Gyula)
2. Erkölcstelen, kicsapongó életet élő <nő>. Rossz asszony, nő; rossz lány ←; rossz személy. Mily rossz, romolt fajnép [= fajzat] a mostani, Ha férfi s nő együtt van. (Vörösmarty Mihály) Rossz fiúk után a rossz lányokat | ismertem meg. Csak a tanyájukat | s a hírüket. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen személyre valló. Rossz életű, erkölcsű; rossz a vére: kicsapongó, parázna természetű. Azt hitted, hogy a lányaim rossz életűek … (Tolnai Lajos) || b. (népies) Rossz betegség: bujakór.
3. Olyan (kapcsolat, viszony, amelyet bizalmatlanság, ellenségeskedés, harag v. más körülmény tesz nehezen elviselhetővé. Rossz házasság; rossz szomszédság; rossz lábon ← áll vkivel.
4. Vkinek a becsületére, vminek az értékére nézve kedvezőtlen, ártalmas. Rossz híre van; rossz hírbe hoz vkit; rossz hírét költi(k); rossz sajtója ← van; (átvitt értelemben) rossz szél fúj vki felől: kedvezőtlen híreket, elítélő véleményt lehet hallani róla; rossz színben tűnik fel vki; rossz színben tüntet fel vkit; egy rossz szót sem mond vkire: nem mond róla semmi kedvezőtlent; rossz véleménye van, rossz véleményt mond vkiről. Csitt! fogd be a szád! egy rossz szót se mondj E bölcs, eszes, nagy férfiakra. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ocskay László uram felől rossz szél fúj. (Jókai Mór) No Kelemen, kendnek is rossz hírét viszi ám a kakukk a zágoni lányokhoz. (Móra Ferenc)
5. Neveletlenségre, udvariatlanságra valló, nem megnyerő. Rossz modor, viselkedés.
III. A maga nemében v. vmely szempontból kifogásolható, tökéletlen; értéktelen.
1. <Vmely hiányosság, ill. romlás következtében> céljának, rendeltetésének meg nem felelő <anyag, eszköz, szerv, intézmény>. Rossz festék, papír, szén, szövet; rossz gramofon, látcső, szerszám; rossz cipő, kabát, kalap; rossz fog; rossz iskola, színház; rossz közlekedés; rossz vasúti összeköttetés; rossz szervezés; rossz füle van: a) nem hall jól; b) nincs zenei hallása; rossz a gyomra: a) elrontotta a gyomrát; b) gyenge, beteges a gyomra; rossz szeme van: (átvitt értelemben is) vminek a helyes meglátására, megítélésére képtelen; rossz szíve van: (átvitt értelemben is) önző, részvétlen, könyörtelen; rosszul jár: <óra> nem a pontos időt mutatja; rosszul → szaporít; rossz szigetelő: jól vezeti az elektromosságot; rossz hővezető: nem vezeti jól a hőt. A gazban rossz ladik, melynek gazdája nincs. (Tompa Mihály) Voltam trubadur, voltam bajnok, Rossz hátgerincem százszor hajlott. (Ady Endre) A kutya alól kihúzta a rossz köpönyeget, magára kapta nadrágnak, kabátnak. (Móra Ferenc) Zörg az ág és zug a szél | cigányasszony útrakél | feje piros keszkenős | zsír haján a rossz kenőcs. (Babits Mihály) || a. <Fejletlensége v. leromlott állapota miatt> a kívánalmaknak meg nem felelő v. hasznavehetetlen <állat>. Rossz borjú, ló, tehén. Két rossz csirkét hozott. Némelyik négy ficánkoló lovon jött, másik két rossz gebén. (Mikszáth Kálmán) || b. Olyan emberi képesség, amely nagyobb teljesítményre v. bonyolultabb, finomabb munkára nem alkalmas. Rossz az emlékezőtehetsége, a hallása; rossz nyelvérzéke, színérzéke van; (átvitt értelemben) rossz feje van: nem jó a felfogó képessége; értelmi képességei igen gyengék; rosszul → kapcsol.
2. Olyan (személy, aki vmely hivatás, szerep betöltésében, vmely feladat megoldásában, vmely tevékenységben nem tanúsít elegendő lelkiismeretességet, jártasságot, ügyességet. Rossz diák, orvos, tanár, tanuló; rossz hadvezér, politikus; rossz apa, anya, szülők; rossz férj, feleség; rossz játékos, kártyás, úszó; rossz fizető: nagyon sokat kell várni, míg megfizet vkinek vmit. Bocsáss meg bajtárs, rossz alvó vagyok. (Vörösmarty Mihály) Úgy anyám! … Ójad fúvó széltül drága gyermekedet … Igy sirattad mindig, én ha mondtam néha: Hogy parasztnak is rosz, lebzsel kész-akarva, Noha birna dolgot, mert erős, mint marha. (Arany János) Egy rossz költő mily megindító … | Megkopva és őszön bandukol. (Kosztolányi Dezső) Nagyon fájdalmas volt, hogy a feleségem … felnyitotta a szememet, hogy az édesanyám a legrosszabb gazdasszony a világon. (Móricz Zsigmond)
3. Betegségre valló, beteg emberre jellemző. Rossz színben van: halvány, sápadt; rossz bőrben ← van; rosszul van: a szervezet működési zavarával járó kellemetlen érzés, fájdalom bántja. Rossz bőrben van. Nem él az soká. (Kosztolányi Dezső) Rosszul érezte magát. Émelygett. (Hunyady Sándor)
4. Olyan külső testalkat, testrész, amely vonalaival, formáival nem kelt tetszést; nem tesz jó hatást. Rossz alakja, arca van; rossz külsejű ←.
5. Vmely követelménynek, normának, szabálynak v. kialakult hagyománynak meg nem felelő. Rossz ízlés, szokás; rossz írás: rendetlen, nehezen olvasható í.; rossz mérték: hamis m.; rossz magyarsággal beszél. Ki volt e lény, aki Oly rossz világitásban is Megismeré a kép becsét … Ki volt ez? … a kastély kisasszonya. (Petőfi Sándor) || a. <Művészi, esztétikai szempontból> nem sikerült, nem tetsző, értéktelen <művészi alkotás>. Rossz színdarab, vers; rossz kép, szobor. Rossz a darab zenéje. Üljünk le itt e szép árnyas padon S nézzük mi olcsón és mi jól mulat Savanyu borral s rossz zenével a nép. (Madách Imre) || b. Ízléstelen, sületlen, nem tetsző <élc>. Rossz vicc. Rossz tréfa volt.
6. Vmely adott helyzetben nem megfelelő, helytelen, téves. Rossz címzés; rossz irányban indul; rossz helyen jár; rossz kártyára v. lóra tett: (átvitt értelemben is) elvétett vmely fontos lépést, nem helyesen választotta meg az eszközt, alkalmat, lehetőséget. Rossz helyre ment a levél. Rossz villamosra szállt. „Tán rosz helyen járok,” gondolta magában, És a kilincs megint volt már a markában. (Petőfi Sándor) Rossz nyomon indultak. (Mikszáth Kálmán)
7. (ritka) Csekély értékű, értéktelen. Ő csorda számra tartja gyülevész | szolgáit … s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. (Katona József) Tisztességes vendéglői szobát lehet kapni – naponként egy pár rossz forintért. (Tolnai Lajos)
8. (bizalmas) Nem rossz: a) elég jó. [No, milyen a darab?] – Nem rossz. b) (tréfás) nagyon is jó. Nem rossz ez a borocska.
II. főnév -at, -a
I. Hátrány, kár, ill. vmely szempontból kedvezőtlen, hátrányos, káros, nem célravezető dolog.
1. Általában vkire vmely szempontból kedvezőtlen, hátrányos, káros dolog, helyzet, körülmény, sors. A kisebbik, a nagyobbik rossz; szükséges rossz: kellemetlen, sőt bizonyos tekintetben káros, de a dolgok rendjénél, természeténél fogva elkerülhetetlen dolog; jóban, rosszban együtt van, összetart vkivel, kitart vki mellett; bőven kijut neki a rosszból; kiveszi a részét a rosszból; elég (volna) már a rosszból; rosszra → gondol; a legrosszabbra gondol; el van készülve a legrosszabbra; rosszra vezet, visz vmi: kedvezőtlen erdménnyel jár; rosszat akar vkinek; rosszat álmodik; rosszat hoz, okoz vmi; rosszat, rosszakat kíván vkinek; rosszat → sejt; rossztól fél; rossztól, a legrosszabbtól tart. De kérem, hadd tudjam, kegyelmes úr, Mi az mi érhet, legroszabb … (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az öregség nem olyan szörnyűséges és határozott rossz, mint ahogy messziről látszik. (Kaffka Margit) Jó a virágnak … De jaj, az ember mennyi rosszat ér Rossz élete alatt! (Tóth Árpád) || a. Vkire vmely szempontból kedvezőtlen hír, ítélet, vélemény. Rosszat beszél, gondol, hall, terjeszt vkiről; rosszat mond vkire, vkiről; minden rosszat ráfog, ráken, rákiált vkire. Szegény Tisza, miért is bántjátok? | Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. (Petőfi Sándor) „Nincs szíve” – csak ennyit felel utoljára –, De nem mondok rosszat királyom anyjára.” (Arany János)
2. Vkinek kára, hátránya. Rosszat tesz vkinek: a) vmi vkinek kárára, hátrányára van; b) vki vkinek kárt, hátrányt okozva cselekszik. Nem csinált nekem ez az ember semmi rosszat. Nem kivánja roszad a vezér … (Arany János) A betyárok nagyon rosszat tettek a felszabadítást követelő népnek. (Móricz Zsigmond)
3. (népies) Fájdalom, fájás, betegség kül. bujakór. Úgy kenesd meg hátadat, Majd kiáll a rosz belőle. (Jókai Mór) || a. (népies) <Káromkodásban:> a rossz törjön ki! Verje ki a rossz!
II. Az erkölcsi jó ellentéte, ill. erkölcsi szempontból megrovandó személy, cselekedet, magatartás.
1. Az, ami erkölcsi tekintetben megrovandó; az erkölcsi jó ellentéte. Az erkölcsi rossz; a jó és a rossz dualizmusa. A rosszat könnyebb követni, mint a jót. Erkölcsi jó s rossz közt külömbséget nem tett. (Csokonai Vitéz Mihály) Jóról és rosszról nem gondolkozom, csak szenvedek én és csak dolgozom. (József Attila) || a. (népies) <Vallási felfogás szerint:> a gonosz lélek, sátán, ördög. Megkísérti a rossz.
2. Másoknak ártani szerető, ellenséges indulatú, erkölcsi tekintetben megrovást érdemlő személy. A jók és a rosszak. Ellene törtek a rosszak. Rosszakkal ne barátkozz! || a. (kissé népies) Romlott, züllött, korhely, hitvány ember, főleg férfi. A falu rossza; a világ rossza. Bepanaszlom az Istennek magának Mért tartanak engem világ rosszának. (népköltés) || b. (iskolai) Csintalan, rendetlen gyerek. Rosszak: azok, akiket a vigyázó felír helytelen viselkedésük miatt.
3. Laza erkölcsisére, ellenséges szándékra valló, másoknak erkölcsileg ártó cselekedet; bűn. Rosszra csábít vkit; rosszra vetemedik; rosszat tesz; irtózik a rossztól; jóért rosszal fizet. A rossz, mit ember tesz, túl éli őt; A jó gyakorta sírba száll vele. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Kiváncsiság bűnnek fele, A rosznak már nézése ront. (Arany János) || a. Ellenséges, ártó terv szándék. Rosszban → jár; rosszban → járó ember; (vmi) rosszban → sántikál; rosszban töri a fejét: azon gondolkodik, hogyan árthatna vkinek; rosszra magyaráz, vél vmit; rosszat forral, tervez. Össze az agg ember rogya két térdére, Kegyelmet urától szava miatt kére … | Hogy Bendeguz és Rof élő tanu benne; | … Volt-e húnok iránt ő valaha rosszal, Tettben avagy szóban valamely gonosszal. (Arany János) Nem rosszból teszik ők azt! Nem tudják azok, kérem alássan, hogy kicsoda … (Mikszáth Kálmán)
III. Vminek értéktelenebb v. kedvezőtlenebb, nehezebb része.
1. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek az értéktelenebb, hasznavehetetlenebb, ill. legértéktelenebb, leghasznavehetetlenebb része. A termés, a gyümölcs rossza; a rosszából szed; a rosszát válogatja. Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrosza nem legroszabb, ha képzelődés pótolja. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. jelzői használat(ban) (csak birtokos személyragos alakban) (népies) A többinél rosszabb. A rossza szilvából adott neki egy marékkal.
2. (irodalmi nyelvben, választékos) Rosszak rossza: a többiek között a legrosszabb személy. Ariphrades, a rossz ember, készakarva rossz … S nem elég, hogy rosszak rossza: hozzá újat is talált: Mert a nyelvét bujasággal rútul megfertőzteti. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (csak birtokos személyragos alakban) Vminek a legkellemetlenebb, a legnehezebben elviselhető része. A rosszán v. a legrosszabbján már túl vagyunk.
Szólás(ok): ld. fa; ló; pénz; vér.
Szóösszetétel(ek): rosszfajta; rosszképűség.
rosszacska.
