rosta
rosta főnév rostát, rostája
1. Keretbe foglalt sűrű v. ritkább dróthálóból v. átlyuggatott (fém)lemezből készült, durva szitához hasonló eszköz; szemes, szemesés, darabos anyagot (pl. gabonát, homokot, kavicsot) tisztítanak, ill. osztályoznak vele. Kézi, sűrű rosta; a rosta kérge ←; (átvitt értelemben) rostává lő vkit; nagyon sok helyen átlövi. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint a rosta lyuka v. mint rostán a lyuk: (megszámlálható dologból) nagyon sok. Mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vénasszony egy rostával eleiben megyen – abban búza vagyon – és marékkal az emberre hányja. (Mikes Kelemen) Ezen a napon már olyan a vár, mint a rosta. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen (vízszintes v. hengeres) alkatrésszel felszerelt tisztító v. osztályozó gép. A rosta fontos mezőgazdasági gép.
2. (átvitt értelemben) A jónak a rossztól való elválasztására, a rossz eltávolítására alkalmas, haszn. eljárás, mód(szer), bírálat, ellenőrzés. A kritikus rostája; az igazságszolgáltatás rostája; átcsúszott a nagy likú rostán: (baj nélkül) megúszta a felületes v. enyhe ellenőrzést; kihullt a rosta likán; kihull, átesik a rostán: elbíráláskor értéktelennek, használhatatlannak bizonyul. Keresztül estél a rostán, s azonnal Gyürni kezdéd a verseket halommal. (Arany János) Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán, | Kedvét nem töltvén az Időnek. (Ady Endre) || a. (ritka) <Folyóiratban, hírlapban> kritikai rovat.
Szólás(ok): rostával merít vizet: olyasmiben fáradozik, aminek semmi eredménye sem lehet.
Szóösszetétel(ek): 1. rostacső; rostalyuk; rostamérkőzés; rostaszekrény; rostaszem; rostaszén; rostaszövet; rostavető; rostavizsga; 2. gabonarosta; homokrosta; szelelőrosta; törekrosta.
rostás.
