sajgó
sajgó melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, ami sajog (1); sajgást okozó. Sajgó fog. Sajgó lábát dörzsölgeti. Sajgó fájdalmat érez. S nem viva már Káldor; sajgó jobbjában az éles | Kard hatalomtalanúl maradott. (Vörösmarty Mihály) Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival… | Ugy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) Fájó, szenvedő. Sajgó szívvel nézi. S nem teste sorvadoz csak E sajgó bánaton: Reménye, vágya, lelke Ott hal ki a romon. (Vörösmarty Mihály) Ha van valahol a hazában egy sajgó kebel …, szenvedjen még egy kissé. (Kossuth Lajos) Mi voltam? A szivacs szomja. Nehéz vonzások álma … | befelé sajgó, szüntelen panasz. (Szabó Lőrinc)
3. (tájszó, elavult) Csillogó, ragyogó. Hajh! kőszálon fö’ [= fönn] termött Sajgó liliomszál, Annak tetejibe Két majoránnaszál. (népköltés)
