salak
salak főnév -ot, -ja
1. Szén, koksz elégetésekor visszamaradó összesült, szilárd, darabos égési termék; főleg a tüzelőanyag el nem égő (palás, szilikátos) részei alkotják. Sok salak maradt a kályhában. Az utat salakkal szórta fel. Ásott egy jókora vermet, azt … színig telehordta valamelyik nagy gyár salakjából kiválasztott használható szénnel. (Gelléri Andor Endre) || a. Vörös salak: a) vastartalmú palás szénből keletkezett, a levegőn megvörösödő ilyen égési termék; b) apróra zúzott, őrölt téglatörmelék. || b. (átvitt értelemben, sport) Salakpálya.
2. (kohászat) Vmely érc fémtartalmának kiolvasztásakor keletkező, rendsz. üvegszerű melléktermék; az ércben levő fémen kívüli anyagok alkotják. Ha forr az érc, a rossz salak kihull. De a nemesb rész tisztán megmarad. (Madách Imre)
3. (tájszó) Vmely hígabb anyagnak v. folyadéknak az edény aljára leülepedő, gyak. tisztátalan, sűrű, szennyező része, használhatatlan üledéke. Salakja van ennek a víznek.
4. (rendsz. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely emberi közösség, társadalom értéktelen rétege v. tagja, alja, szemétje. Ment-e A könyvek által a világ elébb? | Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjuk annál borzasztóbb legyen. (Vörösmarty Mihály) A nép …, midőn forrásra gerjed, Java, salakja mind eggyé vegyül. (Arany László)
5. (átvitt értelemben, régies, költői) Vminek kellemetlen oldala, része, utóhatása. Arany időt érjen, ne legyen salakja. (Csokonai Vitéz Mihály) Szívében keserű salakot hagytak e szavak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. salakágy; salakanyag; salakbeton; salakérc; salakföld; salakgödör; salakhabarcs; salakhúzó; salakképződés; salaklerakodó; salakmentes; salakrakás; 2. vassalak.
salakoz.
