seb [1]
seb [1] [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <A bőrrel fedett testszövetben> mechanikai okból (fájdalomérzés és vérzés kíséretében) támadt folytonossági hiány, kisebb-nagyobb nyílás. → Eleven seb; → fájó seb; halálos, lőtt, mély, metszett seb; → nyílt súlyos, szakított, szúrt seb; a seb beforr, beheged, begyógyul, elgennyesedik, felfakad; → felszakad a seb; → gyógyul a seb; sajog a seb; seb tátong ←vmin; sebeibe belehal; sok sebből vérzik; sebet → ápol; bekötözi a sebet; sebet ejt (vkin) (átvitt értelemben is) fájdalmat okoz neki; → felszaggatja a sebet; → felszakítja a sebet; → feltépi a sebet; sebet → kap (vhova, vhol); → kiszívja a sebet; sebet → üt (vkin, vmin); sebet → varr. Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal… Fut hideg forrásnak enyhitő vizére, És ezerjófüvet tépni a sebére … Ugy bolyonga Miklós. (Arany János) A fiú nyakán nagy lőtt seb tátong. (Gárdonyi Géza) Megnézte a sebet, kimosta, bekötözte, s biztosította őt, hogy … egy hét múlva már nyoma sem marad. (Kosztolányi Dezső) || a. A testszövetnek elhalásából, megrongálódásából stb. támadt, látható helyen levő elváltozás, sérülés. → Másodfokú égési, fagyási seb; seb van a nyelvén; sebet → tör vmin. A lábán kifakadtak a sebek.
2. <Az élő fa kérgén v. fájában> sérüléssel keletkezett v. vágással előidézett folytonossági hiány, nyílás. → Beforrja a sebet. Sebet ejt a fán. A fa ágán támadt sebet fakátránnyal kenik be.
3. (ritka) Behegedőben levő v. behegedt sérülés (nyoma). Még látszik a seb a homlokán. Magadat mindig kitakartad, | sebedet mindig elvakartad. (József Attila)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vminek épségében, erejében, egészséges állapotában esett v. okozott sérelem, kár, ill. ennek érzése. A háború okozta sebek; száz, ezer sebből → vérzik; → feltakarja a sebeket. A nép régi sebei lassan begyógyulnak. Ugy adta az Élet: | Támadtak a magyar sebeknél Mindig tüzesebb kelevények. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, választékos) <A lélekben, érzésvilágban> vki, vmi által előidézett sérelem, fájdalom, méltánytalanság, ill. ennek érzése. Vmely (lelki) seb beheged ←; → felfakadnak a (régi) sebek; → heged a szív sebe; vkinek a sebeiben → vájkál. Gyermeke halála után még sajog a sebe. A hűtlen kedves ütötte seb lassan begyógyul. Gyógyíthatatlan sebet ütött barátja lelkén. Felszaggatja a régi sebeket. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövők érte a síri világból.. . Letörleni véle könyűimet érted … S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is örökre szeret! (Petőfi Sándor) A föld nem jó neked? | … Jutott, ami juthatott: | Egy darab kenyér. Egy odúnyi hely, | Hol sebeidet babusgathatod. (Tóth Árpád) „Megenyhűl-e zord sebem?” | – Szólt a Holló „Sohasem”. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. seb-begyógyítás; sebbenzin; sebfertőtlenítés; sebfertőtlenítő; sebforradás; sebhegedés; sebkátrány; sebkapocs; sebkezelés; sebkötő; sebkötözés; sebnyílás; sebolaj; sebpólya; sebrés; sebtisztító; sebtömő; sebvarró; sebvíz; 2. fejseb; lábseb; rosszseb.
