sebaj
sebaj mondatszó (régies írva: se baj, se-baj is)
1. <Az előzmény jelentéktelenségének, semmibe vevésének kifejezésére:> nem baj, nem kell törődni vele. Nincs nálad pénz? Sebaj, van nálam. [Szűk ez a szoba.] – Sebaj, csak jó meleg legyen. Arany, Petőfi, Tompa … szép triumvirátus … S az érdemdíj? egy falusi papság, egy falusi jegyzőség és egy nagy városi … izé … semmi. De se baj! én igénytelen ember vagyok, s ezzel is beérem, s ha éhen veszek is, megélek holtom napjáig, azon túl pedig nem szoktam aggódni sorsom felűl … (Petőfi Sándor) Stiria [= Stájerország] – messze van. – Sebaj. Azért hosszú az igazságszolgáltatás keze, hogy oda is elérjen. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vigasztalás, nyugtatás, biztatás kifejezésére>. Rigó. Jól mondod; ha ezt a fatalis szépséget meg nem látjuk, sokkal jobban állnának dolgaink. Kaczor. Se baj! minek ide a sopánkodás! Nem kezdhetjük-e az egész dolgot újra? (Vörösmarty Mihály) Az asztaltársak megnyugtattak, hogy sebaj. (Mikszáth Kálmán) Háromszor betörtem … az orrocskámat … – Sebaj, – vigasztalt az édesanyám,… – kikerül a maga foltjából. (Móra Ferenc) || a. <A beszélő önmagát vigasztaló szavaként; beletörődés, belenyugvás kifejezésére:> no, de nem baj (, hiszen)… De sohse láttál olyat, mily nehéz itt a szivem tája; hanem se-baj. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Beláttam, hogy itt ugyan, nem kapok segítséget…: „magad uram, ha szolgád nincsen.” Sebaj. (Ambrus Zoltán) Szegény apám … Kitagadott volna, ha még él szegény … Sebaj, üssön belé az istennyila az egész világba! Úgy szép, ha tarka! … Már mindegy! Letört ember vagyok én! … (Kaffka Margit) Feleség, pénz, Páris, – sok drága gyolcsa A létnek, tudom, már sohse kötöz be, Sebaj, így is csak meg lehet majd halni. (Tóth Árpád)
