sem
sem [ë] kötőszó és határozószó, (népies, bizalmas) se [ë]
<Tagadás és ritk. tiltás kifejezésére, a mondatban gyak. második, sőt harmadik tagadószóval (névmással v. határozószóval) kapcsolatban.>
I. kötőszó
I. <Egyszeres használatban, tagadás kifejezésére, a megelőző szövegkörnyezetből v. a beszédhelyzetből ismert tagadó értelmű közléshez v. kérdéshez toldásszerűen kapcsolt, második, esetleg harmadik stb. tagadás kapcsolására, rendsz. az így kapcsolt mondatrész után; (párhuzamos) állítmány(ok) esetén a kapcsolt állítmány előtt.>
A. <Mondatrészek kapcsolására; a tagadás ráértéssel felfogható tagmondataként.>
1. (Egyértékű mondatrészek kapcsolására. Más kötőszó nélkül ritk. Szintén nem. Nem jön a lányom, (és) a fiam sem. Nem megyek a színházba, (de) a moziba sem. Nem iszik pálinkát, (sőt) bort sem. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával. Sem a pásztorlegény kesergő sípjával. (Petőfi Sándor) Ninive nem él örökké. A tők sem, | s Jónás sem. (Babits Mihály) Nem kell … | a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. | Sem a vasgyűrű. (József Attila) –11 (Tagadó állítmányok kapcsolása esetén rendsz. második tagadó szóval kapcs) nem is. Nem evett, sem nem ivott. Nem látta, sem nem hallotta. –12 (ritka, régies) <A második állítmány egyszerű sem, se szóval tagadva.> Nem arany, sem ezüst az: – egy ifju dalia. (Szász Károly–Nibelung-ének). Dani … úgy ült a szekér elején …, mintha nem látna, se hallana. (Móricz Zsigmond)
2. (Függő kérdés kérdő névmásának v. kérdő határozószójának tagadva ismétlésével a kérdésben foglaltak bizonytalanságának kifejezésére) Hogy volt, hogy sem, ki tudhatná? Mit mondott, mit sem, bizony nem emlékszem. Hogy ért Veselényi, hogy sem táborába? | Mint tudhatnám én azt. (Petőfi Sándor)
B. <Tagmondatok, mondatok kapcsolására.>
1. <Tagadóm után, egy másik tagadó mondat toldásszerű kapcsolására:> és nem; szintén nem. Nem megyek el hozzá, levelet sem írok neki. Nem maradok itt, a Balatonhoz sem megyek. A tények nem kedvezőek, a kilátások sem biztatók. Nem oly céllal hagyók el ősi fészkünk … Szemközt halállal sem avégre néztünk … Hogy olcsó hírnév füstje Lenne részünk. (Arany János–Tasso-fordítás) –11 <Utána következő nem tagadó szóval, tagadó állítmányok kapcsolására.> Nem ment el hozzá, sem nem írt neki. Nem is űzöm az elmúlt Dolgoknak nyomait, sem avúlt hírökre nem aggok. (Vörösmarty Mihály)
2. <Választó mondatok tartalmát v. állítmányát tagadva, az állítmány megismétlése nélkül> Akár …, akár sem v. (ritkábban) vagy… vagy sem v. … vagy sem. Akár jössz, akár sem, én megyek. Mondd meg, igaz-e vagy sem. Hazudik-e vagy sem? nem állok afelől. (Arany János) Egy az, akár alszik, akár se. (Móricz Zsigmond) Vagy voltál valaha valaki, vagy se, ma nyalka legénynek húzd ki magad. (Móricz Zsigmond)
3. <Tagadást v. állítást követű magyarázó értékű tagadó mondat kapcsolására:> nem is. Nem maradok sokáig, el sem akartam jönni. Kicsi még a baba, járni sem tud. Ehhez a lányhoz eddig egy ujjal sem ért, meg sem érintette. (Móricz Zsigmond)
4. <Helyesbítésben, állító mondat után:> nem is. Visszajött már, azaz el sem ment. Jövedelmet Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe, mióta Századik édes apám eladá vagy meg se szerezte. (Petőfi Sándor)
5. <Lefokozó értelmű tagadó mondat kapcsolására, rendsz. még (csak) kifejezéssel nyomósítva.> Nem köszönt, még csak a kalapját sem vette le. Nem szól a harsogó haris a fú közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. (Petőfi Sándor)
6. Nemcsak … nem …, hanem (de) sem: sem …, sem … Nemcsak a füzetét nem hozta el, hanem (de) a könyvét sem. Nemcsak róla nem beszélnek, hanem a műveiről sem esik szó. Nemcsak nem szép, de még csinosnak sem lehet mondani.
7. <Állító értelmű m, ritkábban felszólító mondat után, tagadó értelmű mondatban, ha a két mondat között tartalmi rokonság van:> és nem. Süt a nap, a szél sem fúj. Mindig megcsinálja a leckéjét, a füzetét sem hagyja otthon. Említsük meg még…, azt sem felejthetjük el, hogy … –71 <Ellentétes kötőszóval.> Toldi … odaveti szemét: el se vevé könnyen! (Arany János) Szokásban volt akkor, de még most se múlta divatját, hogy a … lányok … egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak, hogy egy pár hónapig déltájban ott szorgoskodjanak. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) <Főleg igekötős ige mellett, a toldásszerűen kapcsolt tagadás is szóval. nyomósítva:> és nem; nem is. Hallgatott, meg sem is mukkant. Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál. (Arany János)
8. <Határozatlan kis mennyiség, kicsiny fok, mérték állító közlése, után ugyanannak tagadásában.> Volt aki keveset kapott, volt, aki keveset (v. annyit) sem. Egyesek még csak igyekeztek némileg, de mások még némileg (v. annyira) sem. Mire a falu előkelő krákogói [a volt influenzás betegek] ősszel megtértek a fürdőből, ki valahogy, ki valahogy se, akkor már Kapolyi uramat … „gömbölyű Kapolyinak” csúfolták. (Mikszáth Kálmán)
9. <Lefokozó értelmű mondat után, rendsz. visszamutató névmás v. határozószó. mellett azt a kis mértéket, fokot tagadva, amelyre a névmás, ill. határozószó visszamutat.> Csak epizódszínész, annak sem jó. Nem volt több feladva, mint tíz sor, s azt sem tanulta meg. Csak egy helyre kellett volna elmennie, s oda sem ment. Nem kerül többe, mint tíz forintba, de annyit sem hajlandó fizetni.
10. (Nem közvetlenül kapcsolt, de a beszédhelyzetből, a szövegkörnyezetből könnyen hozzá érthető előzményre utalva.> Most már neked hiszek. Most már az sem fog sikerülni. Az sem baj, hogy … Ezt sem nekem mondták: <bizonyos fokú elégtétel v. káröröm érzékével kísért kifejezésként:> jó, hogy az előbb elhangzott állítást nem kell magamra értenem. Maga se hiszi azt, ugy-e, hogy csak a zsákhordók, a díjbirkózók, az akrobaták … születtek a boldogságra. (Ambrus Zoltán) Az alamizsna szép formában se kellett neki. (Ambrus Zoltán) || a. Amúgy sem v. egyébként sem v. különben sem: az előbb közöltektől, gondoltaktól függetlenül; ha a szóban forgó körülményt figyelmen kívül hagyjuk, (még) akkor is nem … Náthás voltam, nem mehettem az uszodába; de különben sem akartam menni, mert vendéget vártam.
11. <Vonatkozó mondat főmondatában a sem szó a mellékmondatban foglaltak tagadását a főmondatra is kiterjeszti.> Ami neki nem jó, az nekem sem felel meg. Ahol a füge nem terem meg, ott a narancs sem érik be. Ahova a főnök nem megy, oda mi sem megyünk. Én sem megyek az uszodába, mikor az osztály nem megy.
12. <Feltételes v. némely vonatkozó mellékmondat főmondatában a sem arra utal, hogy a mellékmondatban részletezett körülmény ellenére is tagadjuk a főmondat cselekvését.> Akkor sem megyek, ha hívnak. Akkor sem hiszem, ha százszor mondod is. Akkor sem fizetnék, ha tehetném. Olyankor sem beszél, mikor kellene. Ott sem segít, ahol lehetne. A leányaim … se ma, se holnap nem mennek férjhez, és ha a bőrömből kibúvok is, akkor sem mennek férjhez. (Ambrus Zoltán) [Pálházit] a sorsa mindig olyan színpadi nőkkel hozta össze, akik akkor sem maradtak volna meg az erény útján, ha a hercegnő szalónjában üldögélnek esténkint. (Krúdy Gyula) || a. <A sem kötőszó a főmondat mutató határozószavainak elhallgatása esetén rendsz. közvetlenül a mellékmondat állítmányához csatlakozik.> Ha igaz sem hiszi. Ha meghalok sem teszem. Nem teszem, ha belehalok sem. Ha beteg sem kell mindig feküdnie. Mikor kérdezik sem szól. Ahol lehet sem segít. Lám, könnyen akárki rájöhetett volna, Micsoda nagy sast rejt eme varju tolla, De ha talán rájött valaki sem mondta. (Arany János) Ez nem haragszik, ha a fejére lépnek se! (Gárdonyi Géza) Majd olcsón adom nekik a lucernát! Nem bánom, ha ott vész se! (Móricz Zsigmond)
II. (Páros v. többszörösen ismételt használatban, tagadás kifejezésére, rendsz. hangsúlyos szóként.
A. <Mondatrészek kapcsolására.>
1. <Rokon, egy fogalomkörbe tartozó fogalmak, egyértékű mondatrészek kapcsolására, nem tagadószóval.> Sem így, sem úgy nem jó neki. Nem törődik sem ezzel, sem azzal. Sem ostor, sem ló nem a tied: hajts, ahogy tudsz. Sem a hó, sem a fagy nem árt neki. Nem kell sem testemnek, sem lelkemnek. És amit így elveszt, azt nem pótolja sem abrak; Sem pedig a ragyogó szerszám … (Petőfi Sándor) A bika azonban, mint a zúgó szélvész, Nem nézte az útnak sem hosszát, sem szélét. (Arany János) Nem kelti föl [a halottat] se könny, se szó, se vegyszer. (Kosztolányi Dezső) –11 (tagadó állítmányok kapcsolására) sem nem …, sem nem. Sem nem eszik, sem nem iszik (, csak sóhajtozik). Az [= a tutaj] se nem ladik, se nem csónyak [= csónak], se nem dereglye. (Tömörkény István) || a. (főleg állandósult szókapcsolatokban) <Két igei állítmány párhuzamos tagadására, más tagadószó nélkül.> Sem él, sem hal; sem lát, sem hall; sem szól, sem beszél. Sem szántok, sem vetek, Mégis kitelelek. (Vörösmarty Mihály) Három nap óta sem evett, sem ivott. (Jókai Mór) [A klubtagok] meghúzódnak a játéktermekben, ahol se látnak, se hallanak. (Ambrus Zoltán) || b. <Két névszói állítmány párhuzamos tagadására, más tagadószó nélkül.> Sem inge, sem gallérja: semmi köze hozzá. [Balázsnak] az egész család se inge, se gallérja. (Ambrus Zoltán) Mit töröm én magamat azért, hogy odalenn megtáncoltassak egy kisasszonyt, aki nekem sem ingem, sem gallérom?! (Ambrus Zoltán)
2. <Egymástól távolabb álló fogalmak kapcsolására.> Sem isten, sem ember: senki. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek. (Ady Endre) –21 (tagadó állítmányok kapcsolására) sem nem…, sem nem… sem nem dolgozik, sem nem szórakozik, csak pihen.
3. <Ellentétes értelmű szavak, mondatrészek kapcsolására.> Sem éjjele, sem nappala: soha sincs nyugta; sem több, sem kevesebb: éppen annyi; nem mond sem igent, sem nemet. –31 (tagadó állítmányok kapcsolására) sem nem…, sem nem… sem nem árt, sem nem használ. Az arca se nem szép, se nem csúnya. (Gárdonyi Géza) Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy. (Móricz Zsigmond) És ni, hisz ez nem is kis lány. És milyen szép! Olyan, amilyen csak lehet egy ilyen se kicsi, se nagy lány. (Móricz Zsigmond)
B. <Tagmondatok, mondatok kapcsolására.>
1. <Rokon v. egymáshoz közel álló tartalmú mondatok kapcsolására.> Én sem szóltam, ő sem említette. Sem szó, sem beszéd, …: egy szót sem szól(t), csak … Ez sem enged, az se hagyja … (Arany János) S mint a röpke majd az ágrul, | úgy leszakadsz majd anyádrul, | se apád, | se anyád, | se országod, se hazád.• (Babits Mihály)
Az 1167. lap második hasábjában, a II. B. 1. sz. jelentés ötödik sorában kezdődő Babits-idézet első sora helyesen így: S mint a röpke mag az ágrul, majd az idézet legutolsó szava nem hazád, hanem: tanyád.
2. <Egymástól távolabb álló mondatok kapcsolására.> Színházba sem ment, zenét sem hallgatott.
3. <Ellentétes tartalmú mondatok kapcsolására.> Én sem kínáltam, ő sem kérte.
III. (ritka) <Tiltás kifejezésére, tiltó szóval kapcs., rendsz. páros használatban.> Se. [1] Se nappal ne nyugodj sem éjjel. (Arany János) Az a nagy palack ne legyen ezentúl sem több, sem kevesebb, mint egy „akkurátus” meszely. (Mikszáth Kálmán)
II. határozószó <Nyomatékos tagadás kifejezésére.>
1. <Kirekesztésben használt hangsúlyos mondatrész után, vele együtt, nagyon nyomatékos, általános érvényű tagadás kifejezésére.> → Feléje sem néz (vkinek); → hírét sem hallotta; a kutya sem ugatja; → színét sem látja; a → világért sem; szóba sem áll vkivel. Hallani sem akarok róla. Szóba sem jöhet. Eszembe sem jut. Magam sem tudom, mit gondoljak. Mondanom sem kell: természetes, magától ért(et)ődik. E viszonyban a szerelem szóba sem jöhet. (Jókai Mór) Híred sem hallja az ember. (Petőfi Sándor) Én mindig élek s minden percben annyit, amennyit … ostoba légiói a filisztereknek generációk alatt sem. (Ady Endre) Az alvó ember dadog valamit s nem érti maga sem, mit beszél. (Karinthy Frigyes) „Majdcsak elhagy e madár is S nem lesz reggel nyoma sem!” | – Szólt a Holló: „Sohasem.” (Babits Mihály–Poe-fordítás) –11 (régies) (A tagad ige után.) Tagadja rútul, hogy szivem se látta. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –12 <Igekötős igével, az igekötő és az ige közt, az igekötős ige tartalmát nyomatékosan tagadva.> Le sem köp (→ leköp) vkit; ki sem nyitja a száját; rá sem lehet ismerni. Meg sem próbálta, hogy … El sem mondom, úgyis tudod. El sem mondta még jól, mikor a mogorva Vén követ betoppant a hüves sátorba. (Arany János) Hihetőleg bántotta a tegnapi eset, mert rá se nézett Kozsehubára. (Mikszáth Kálmán) –13 (népies) (Az igekötő után, utána következő is szóval nyomósítva) El sem is pirult. Meg sem is mondom. || a. (gyak. a még (csak) kifejezéssel nyomósítva) <Fokozó értelmű nyomatékos tagadás kifejezésére, olyankor, amikor vmely tágabb körű tagadást olyan szűkebb körűvel helyettesítünk, amely szemléletesebb és erőteljesebb, mint a tágabb körű.> Azt sem tudja, hol áll a feje; ennek már a fele sem tréfa; füle botját sem mozdítja; (a) kutyának sem kell; a szeme sem áll ← jól; egy ujjal sem bántotta; a víz sem mossa le róla; a légynek sem árt v. vét. Még a saját gyermekéi sem kíméli. Ingyen sem kell. Kettőig v. (ritka) háromig v. tízig sem tud olvasni v. számolni. Azt sem mondta, befellegzett. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. A király sem parancsol neki. Nagyítóüveggel sem lehet hibát találni, benne. Meghalni sem érek rá, annyi a dolgom. Úgy kidobta, hogy a lába sem érte a földet. Hat ökörrel sem lehetne elvinni. Még éjjel sem hagy aludni. Még kenyérrevalója sem maradt. Egy szó nem sok, de még annyit sem szólt. Milyen naiv volt, mintha kettőig se tudna olvasni! (Mikszáth Kálmán) Azt képzeltem, tízig se tud olvasni. (Ambrus Zoltán) A halálos ágyon … még a színészek se pózolnak. (Gárdonyi Géza) Úgy széthordta fent a levegőben a kis harang hangját a szél, hogy az ötödik házban sem hallották. (Ady Endre) Daninak a szeme sem hunyorított, egy arcizma sem mozdult meg. (Móricz Zsigmond) Fene asszony maga, néném. Maga az ördögtől se fél. (Móricz Zsigmond) –a1 (ritka, népies) <Az igének főnévi igenévi v. ritk. határozói igenévi alakjával együtt az igei állítmány elé helyezve, ennek nyomatékos tagadására> Még hallani sem hallottam róla. Még látni sem láttam, nemhogy beszéltem volna vele. Ilyen példát még hallva sem hallottam. (Móricz Zsigmond) || b. (Minősítést jelentő ill. burkoltan tartalmazó mutató névmás v. határozószó tagadására a szóban forgó személy v. dolog elismerő v. (gyakrabban) kifogásolható, kedvezőtlen voltának kiemelésével, fokozásával.) Na, ezt sem látjuk többé. Így sem jártam még soha. Ilyet sem láttam még élelemben. Ott sem szeretnék dolgozni, ahol ő a főnök. Hanem ilyen csizmadiát se fogtunk mostanában …. (Tolnai Lajos) || c. <Középfokú, felsőfokú melléknévvel, határozószóval kapcsolatban, azt érzékeltetve, hogy a kisebb fokot jelentő lehetőségekről nem is szólunk> A legjobb akarattal sem: semmiképpen (bár szívesen tenné). A Borsy németjét a legjobb akarattal se lehetett megnyerő külsejű embernek mondani. (Ambrus Zoltán) || d. <Lekicsinylést jelentő felsőfokú melléknévvel, határozószóval kapcs., azt érzékeltetve, hogy a nagyobb fokot jelentő lehetőségekről nem is szólunk.> Legkevésbé sem: egyáltalában (egyáltalán) nem. A legegyszerűbb dolgot sem tudja elvégezni. A legkisebb szívességet sem teszi meg az embernek. || e. <Mértékek, fokok összehasonlításában:> közel sem v. távolról sem; a legkisebb mértékben sem; egyáltalában nem. Magyarország és Budapest, az kettő, és Budapest még távolról se Magyarország! (Ambrus Zoltán) || f. (gyak. még szóval nyomósítva) <A most, ma határozószó v. egyéb időhat után, annak kifejezésére, hogy az esemény, a folyamat, az állapot stb. a mondott időben. v. időig nem következett be, ill. nem fejeződött be, (holott kívánatos lett volna).> Máig sem tudom; még most sem értem. Még éjfélkor sem fekszik le. Zuhanást hallottunk. s ma se igen tudom, ki vágódott el. (Ady Endre) Megbosszantotta a [Dani] neveletlensége …, hogy a süvegét most sem vette le. (Móricz Zsigmond) || g. <Megengedő értelmű határozó után; a határozóval és vmely más mondatrésszel kifejezett ellentétes v. ellentétszerű fogalmi viszony nyomósított tagadására.> Összeköttetései ellenére sem megy semmire. Még így, pongyolában sem látszik rendetlennek.
2. <Az egy számnévvel és származékaival kapcs., általánosító tagadás kifejezésére:> Egy (…) sem: a szóban forgók közül senki, semmi. Társai közül egynek sem volt olyan jó bizonyítványa, mint neki. Olyan kiváló, mint egyetlen tanuló sem az osztályban. Nincs egy bokor se, hol Meghúzhatnók magunk. (Petőfi Sándor) [Lelkem] várná, hogy mint gigászi szolgák Jelenjenek elém a régi vágyak, De egy se jő már s nem röpítnek hozzád … (Tóth Árpád) Eggyel sem volt baj, csak a drágalátossal. Te, te … (Móricz Zsigmond) –21 <Néhány állandósult szókapcsolatban egy nélkül; általánosító tagadásban.> Lélek sem volt ott. Szó sem lehet róla. Szót sem érdemel: a) jelentéktelen dolog; b) nem kell megköszönni. Haja szála sem görbült meg. Polgáraink kukot sem szólanak. (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás) || a. <Nagyon kevés pénz, érték tagadásában, általánosító tagadásként>. Nincs egy fillérje sem. Nem ér az egy fillért (v. fityinget v. krajcárt v. garast v. fabatkát) Az anyámnak nem volt egy fityingje se. (Ambrus Zoltán) –a1 <Az egy nélkül.> Vagy nincs ott bútoros bolt? Bizony nincs ott fia se. (Gárdonyi Géza) || b. Vminek rendkívül kis fokát tagadó kifejezésben, általánosító tagadásként. Egy cseppet sem: egyáltalán nem; egy cseppel sem: semennyivel v. semmivel sem. Mindezt akkor egy cseppet se találtam borzasztónak. (Ambrus Zoltán) –b1 <Az egy nélkül.> → Cseppet sem → cseppel sem. || c. Egyik sem: az ismert, a szóban forgó személyek, dolgok közül senki, semmi. [Melyiket választod?] – Egyiket sem. Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat. (Petőfi Sándor) Valóban? és egyiket sem fogadta el? … (Csiky Gergely) Hát százával nőnek körülötte a lányok, s lesz idő, mikor egyiknek sem dobban meg a szíve, a kívánó szíve, ha meglátja őt. (Móricz Zsigmond) || d. Egyszer sem: a) <a cselekvés, történés egyszeri végbemenésének tagadására.> Egyszer sem kérte fel táncra. Zsuzsi. Már egyszer köszöntél. Peti. Jobb kétszer, mint egyszer se. (Gárdonyi Géza); b) sohase(m), sose(m); soha. Egyszer sem voltál nálunk.
3. Általánosító tagadó névmással v. ilyen határozószóval, ennek nyomósítására. Senki sem; semmi sem; sehol sem; sehova sem; sehonnan semmiképpen sem; sehogy sem. Csábítólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogy sem Állhatám. (Petőfi Sándor) Félrevonulok a mellékszobába, hol senkinek sem leszek útjába. (Csiky Gergely) Margitnak a nagy toalett semmi esetre se vált előnyére. (Ambrus Zoltán) A valóságban mindenki főszemély önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet. (Kaffka Margit) Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! | Legszebb ott volt fiatal életem, | ott nem bántott talán még semmi se. (Szabó Lőrinc)
4. <Általános névmás v. általános határozószó rövid változata, főleg ki (V), mi (VIII–IX), meddig (III. 2) után, a tagadás általánosítását kevésbé hangsúlyozó kifejezésben:> → ki sem; → mi sem; → meddig sem. Mi sem könnyebb; mit sem sejtve. Mintha mi sem történt volna. A Teca elveszett. Hova lett, ki sem tudta. (Tömörkény István) Mindent adtam, mit sem adtál. (Ady Endre) Szindbád a tapsból… mit sem hallott. (Krúdy Gyula)
5. <Akár-, bár- előtagú általános névmsal kapcsolatban, a tagadást bizonytalan számú, mennyiségű egyedre kiterjesztve.> Akármelyikőtök sem tudná megcsinálni. Ludmilla … szokta a fátyoltáncot … járni, hogy akármely szmirnai bajadér se különben. (Jókai Mór)
6. <Heves, dacos ellenvetésben:> azért sem: (most aztán) még inkább nem. Azért sem adok neki pénzt. [Azért is elmégy.] – Azért sem megyek!
7. Akár … sem …: mindegy, hogy igen-e vagy nem, sőt inkább, (jobb, ha) nem, mint igen. Akár el sem mondom.
