senyved
senyved [e-e] tárgyatlan ige -tem, -t v. -ett, -jen [e, ë, ë]
1. (választékos) <Egyébként egészséges, ill. nem észlelhető betegségtől megtámadott személy hiányos v. pusztító élet- és fejlődési körülmények következtében> lassan, fokozatosan testileg-lelkileg romlik, gyengül, ill. fejlődésre v. gyógyulásra képtelen állapotban tengődik. Börtönben senyved. Csak senyved szegény gyerek a pincelakásban. Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) || a. (választékos) <Növény, hasonló körülmények> betegség, sérülés, az időjárás viszontagságai miatt> fejlődésében elmaradva, megállva tengődik, sínylődik; pusztulóban van. Senyved a szőlő a sívó homokban. Az aszály sújtotta kukorica csak senyved. A liget akáci lenézték a fenyvet, Hogy megettök nyáron oly bús színben senyved. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Nehéz, mostoha körülmények közt, fejlődési lehetőség nélkül tengődik. A község a nagybirtok árnyékában csak senyvedett. A magyarság százötven évig török elnyomás alatt senyvedett.
2. (ritka) Sorvad, szenved. Tüdőbajban senyved. Ami dicső és jó, azt közösen osszad … Igy vele tán megférsz urasága székén, Bár senyved a nagy szív a türelem fékén. (Arany János)
3. (tájszó) <Tüzelőanyag, főleg nedves volta miatt> rosszul, nehezen, kis lánggal, kevés meleget adva ég. Nem tud lángra kapni, csak senyved ez a nedves fa.
Igekötős igék: elsenyved.
senyvedés; senyvedő; senyvedt.
