seprűz
seprűz [ë] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön söprűz (ritka)
1. <Embert, állatot> seprűvel, seprűnyéllel üt, ver. Seprűzi a csintalan gyerekeket.
2. <Kárpitozott bútort> kis kézi seprűvel tisztogat. Seprűzi a karosszéket. || a. <Borbélynál ugyanilyen eszközzel a vendég ruhájáról a hajszálakat> letisztogatja. Seprűzi a vendég vállán a ruhát.
Igekötős igék: elseprűz; kiseprűz; megseprűz.
seprűzés; seprűző.
