sí [2]
sí [2] főnév -t, -je [e]
1. Szíjjal v. rugós kötéssel mindkét lábra erősíthető, hosszú, keskeny, az elülső végén hegyes és felhajló, rugalmas léc, havas talajon való haladásra használatos; síléc, sítalp. Viaszkolja a sít. Jó hó van, a kirándulásra sít is viszünk. Asszonyod arany kontya s két síje | … megcsillan a lejtőn. (Radnóti Miklós)
2. Sízés, sísport. Nálunk is népszerű lett a sí. Az esze folyton szórakozáson járt, … mozin, kiránduláson, némi sporton, de leginkább a sí és az evező csábították. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): síbajnok; síbajnokság; síbakancs; sícipő; sífelszerelés; síhó; síjárőr; sínadrág; síszakértő; síszakosztály; síugró.
