siklik
siklik tárgyatlan ige -ok, -asz, -lott; -anék, -anál, -ana; -ani (felszólító módban nem haszn.)
1. <Vmely szilárd, többé-kevésbé sima felületen> csekély súrlódással, halkan, könnyen, gyorsan csúszik. Siklanak a jégen a korcsolyázók, a havon a sízők. A szán gyorsan siklik a havon. Kígyó siklik a napos sziklán.
2. <Vízben v. a felületén> simán, gyorsan úszik. Siklik a csónak a tó csendes tükrén. Egy bogár siklott a vízen. A hallgatag Jordánon lefelé | Siklott velem egy rozzant kis hajó. (Reviczky Gyula)
3. <Ember, állat tárgyak, személyek közt> gyorsan, fürgén, ügyesen, halkan mozog, oson. A gyík a kövek közt siklik tova. A pincérek zajtalanul siklottak a zsúfolt asztalok közt. Ügyesen siklott előre a labdával az ellenfél játékosai közt. || a. <Táncoló személy> könnyedén, sebesen kering, halkan, simán lejti a tánclépteket. || b. <Jármű> sebesen, könnyedén, szinte zajtalanul fut. A kis … hintó gyorsan siklott a sötét pusztán. (Justh Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) <Szem, tekintet, pillantás> hirtelen, alig észrevehetően az egyik személyről tárgyról a másikra irányul. Szeme a fákról a bodros felhőkre siklott. Érezte, hogy gyakran feléje siklik a tekintete a könyv fölött. Tekintete … egyre gyakrabban siklott az asszonyra. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Mozgó fény, sugár azokon a tárgyakon, személyeken, amelyekre rávilágít>, gyorsan halad tovább. A lámpafény gyorsan siklott egyik arcról a másikra. (Kuncz Aladár)
Igekötős igék: átsiklik; besiklik; elsiklik; felsiklik; félresiklik; kisiklik; lesiklik; odasiklik; tovasiklik; végigsiklik; visszasilik.
siklás; siklat; siklott.
