sinus
sinus [szinusz v. színusz] főnév -t, -ok, -a
1. (mértan) Az a szögfüggvény, amelyet a derékszögű háromszögben vmelyik hegyes szöggel szemközt fekvő befogó és az átfogó aránya alkot (rövidítve: sin). sin α: olyan szögfüggvény, amelynek a szöge α. || a. Ebben a viszonyban meghatározott szöghöz tartozó számérték. sin 40° = 0,6428
2. (bonctan) <Emberi, állati szervezetben> üreges, öblös rész. A mellüreg, az orr, a szív, a vastagbél sinusa.
Szóösszetétel(ek): sinusfüggvény; sinusöböl; sinusvonal.
sinusos.
