sívó
sívó melléknév
1. (költői) Üvöltő, vonító. Sárkánynak alítám [= képzeltem] emberi formában, Sívó fenevadnak idegen pusztában; Ily férjet ohajték. (Arany János) || a. (ritka, költői) Harci kiáltásoktól, jajveszékeléstől lármás. Mit ügyel sívó harc egy rideg emberre…. (Arany János)
2. (költői) Sivalkodó, síró-rívó <gyermek>. Hatodik évében összekelésének már unni kezdé sívó gyermekeit. (Vörösmarty Mihály)
3. (költői) Száguldva sivító <szélvihar>. Nyugtot ne lelj a sírnak éjjelin, Porod között mint sívó fergeteg Forogjon bűnöd s átkaim szava. (Vörösmarty Mihály)
4. Sívó homok: széltől sodort, mozgatott, kergetett h. Föllélekzett, mint a sívó homokban fetrengő hal, ha vizet öntenek rá. (Mikszáth Kálmán) Margita másé, hogy majd újhodottan keressen fel bennünket … E vándorlós, sívó magyar homokban. (Ady Endre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) A futóhomokhoz hasonlóan terméketlen. A durva földet és mostoha dombokat, Ahol sivó agyag vagyon…Tövis bokrok borítják el. (Csokonai Vitéz Mihály–Vergilius)
5. (átvitt értelemben, ritka, költői) Sivár (5). A következő pillanatban sötétség vette körül és sívó magány. (Kaffka Margit) Mégis mindent, ami tiétek, | szeretek… | Halottaim csontját a földben, | halovány matróna-arccal, mélyen alvó | nagyanyám. | Rokontalan, sívó magányom | egyedül. (Kosztolányi Dezső)
