skót
skót főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja
1. A skótok: Nagy-Britannia északi részén Skóciában élő, angol tájszólást, ill. törpe kisebbségekben kelta eredetű nyelvet beszélő népcsoport. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi.
2. E népcsoport egy részének kelta eredetű nyelve. A skótot már csak Skócia némely részén beszélik.
3. (tréfás, gúnyos) Fösvény, fukar, krajcároskodó ember. Ilyen skótnak gondolsz engem? Barátunk nagy skót.
II. melléknév -ul, (csak az 5. jelentésben:) -abb
1. A skótok közé tartozó <személy>, skótokból álló <csoport>. Skót férfi, katona, munkás; skót család, csapat. Erősen francia szempont a skót paraszt költőben [Burnsben] a jakobinusok előfutárát keresni. (Péterfy Jenő) Maga tudja, hogy anyai ágról skót családból származom. (Karinthy Frigyes)
2. A skótokra (I. 1) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használatos, náluk szokásos <dolog>. Skót duda, tánc; skót minta: a skótok nemzeti viseletére jellemző tarka, nagy kockás m.; skót szoknya: skót férfiaktól díszöltözetként v. népviseletként hordott, térden felül érő, kockás szövetből készült sz. [A kisasszonyt) könnyedén beállította egy régi skót vadászkastély halljába, vörösszőke hajú, igen finom arcú és tündöklő szemű nők közé … (Krúdy Gyula) || a. Skót mintás. Bettina megszabadult az örökös ágytól. Újra kifekhetett a balkonjára… jól betakarva … skót gyapjúsállal. (Hunyady Sándor) || b. Skót vicc: a skótok állítólagos fösvénységén évődő v.
3. A skótoktól lakott földre, viszonyaira jellemző, e földön termelt v. gyártott. Skót hegyvidék, tavak.
4. A skótok nyelvével kapcsolatos, ill. azon írt. Skót ballada. || a. Skótul: skót nyelven.
5. (középfokban is: -abb) (tréfás, gúnyos) Fösvény, fukar, krajcároskodó. Skót alak. Ilyen skót embertől ez is nagy ajándék.
Szóösszetétel(ek): skótszoknyás.
skótos.
