sógor
sógor főnév -t, -ok, -a
1. <Házastárs szempontjából:> a másik házasfél fivére; <testvér szempontjából:> a nővér férje. Sógor, koma → alapon. Most ment férjhez a húgom, az új sógor mérnök. Pál … szerencsét próbál a városban. Nagy rokonsága van ott. A bátyja rendőr. A sógora vámos. (Móra Ferenc) A bácsi (anyám sógora) ügyesen húzta gyémántját a hűs üvegen s halkan pendülve kettévált a nagy tábla. (Szabó Lőrinc) || a. <Házastárs v. rokonai szempontjából:> a másik házasfél férfirokona. (bizalmas) Magyar sógor: a) a sógor fivére <a feleség testvérei szempontjából>; b) nagyon távoli rokon.
2. (népies, bizalmas) <Rendsz. megszólításként, ritk. megnevezésként:> barát, cimbora, pajtás, koma. Hová mégy, sógor? Az urunk béküldötte Pápai sógort a portára. (Mikes Kelemen) || a. (népies, bizalmas) <Ismeretlen személy tréfás, barátságos v. bizalmaskodó megszólításaként.> Hol lakik, sógor? || b. (régies, tréfás v. gúnyos) (Osztrák, német) sógor: <a Habsburg-monarchia idején az állami együttélésre célzó megnevezésként:> osztrák(ok), német(ek). A nagy Napóleon… Nagy istencsapása volt a sógorokon. (Mikszáth Kálmán)
sógorka; sógoroz.
