sokára
sokára határozószó, határozatlan
1. <A cselekvés, a történés v. az elbeszélés időpontjához viszonyítva> jóval később, sok v. hosszú idő múlva. Jó sokára v. nagy sokára. Hallgatott, és csak sokára szólalt meg. Sokára lesz még az! Nagy sokára mégis eljött, de már késő volt. Nem nagyon sokára és nem is elég sokára … az új asszony … egy fiúcskával ajándékozta meg. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, elavult) Hosszú ideig; sokáig. Kend is a hosszas Várakozásba magát ne gyötörje sokára: (Fazekas Mihály)
3. (ritka) Hosszú időre. És most isten veled, talán sokára, | Örökre tán, hazám, isten veled! (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): nemsokára.
