sokrétű
sokrétű melléknév -en v. (régies) -leg [e, e], -bb
1. Sokszorosan, sok rétbe [2] (1) összehajtogatott. Kihúzott … egy darabka nyomtatványt, s azt sokrétűleg összehajtogatott állapotából szétbontogatta. (Jókai Mór) || a. (ritka) Sok rétegből álló <anyag, tárgy>. Sokrétű burkolat; sokrétű vajassütemény.
2. (átvitt értelemben) Sok különböző elemből álló. Sokrétű társadalom. || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Bonyolult, összetett. Sokrétű feladat, kérdés, probléma. || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Sok szempontú, sok irányú, sokoldalú (1). A valóság sokrétű ábrázolása.
sokrétűség.
