sonka
sonka főnév sonkát, sonkája, (tájszó) sunka
1. A sertés pácolt és füstölt combja. Első, hátsó sonka: a mellső, ill. hátsó combból készített s.; főtt sonka. Egy egész sonkát küldött húsvétra. Édesapja elereszté az apai háztól … egy tarisznyára való sunka és pogácsával. (Vas Gereben) Költsél epedő verseket; pácolj prágai módra sonkát; | gyűjts gyógynövényt … | mire a béredet kikapnád, | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || a. Ez kicsontozva és összepréselve, ahogyan a kereskedésben árulják. Kérek tíz deka sonkát. Ha kívánni fogja a beteg, adhatnak neki egy vékony szelet sonkát is. (Hunyady Sándor) A társaság egy férfitagja a reggelijéhez külön sonkát is rendel. (Nagy Lajos)
2. (bizalmas, tréfás v. gúnyos) Emberi, kül. női comb, ill. far. Akkora sonkái vannak, hogy…
Szóösszetétel(ek): 1. sonkabőr; sonkacobák; sonkacsülők; sonkafüstölés; sonkamaradék; sonkapác; sonkapácolás; sonkaszalonna; sonkaszelet; sonkaszeletelő; sonkaszín; sonkaszínű; sonkavágó; sonkavég; sonkazsír; 2. gépsonka.
sonkázik.