sőre
sőre [e] főnév és melléknév (tájszó)
I. főnév sőrét, sőréje [e] Hizlalni való, hizlalásra befogott v. meghizlalt rendsz. fiatal szarvasmarha, főként tinó v. ökör; göböly. Sőrére fogja a marhát: hizlalni kezdi a m-t. Szántatott, vettetett, pálinkát égetett és sőréket hizlalt. (Eötvös József) Kiki hazahajtá tinaját, üszőjét, Hogy eladja holnap a szomszéd városban | … a felhízott sőrét. (Arany János)
II. melléknév -én Hízó, hizlalásra fogott <szarvasmarha, ritk. juh>. Sőre birka, ökör, tehén, tinó, ürü.
Szóösszetétel(ek): sőrehizlaló.
