sörény
sörény főnév -t, -ek, -e [ë, e], (tájszó) serény [ë]
1. A ló, szamár, zebra, hím oroszlán nyakának felső élén kinőtt lelógó, hosszú, vastag szőr. A sörény a ló dísze, és a legyek ellen is védi. Az oroszlán megrázta sörényét. Sínli szokott terhét tűzménje, nyihogva kapar, vág, | Rugdal, rázza fejét, hosszu sörénye lobog, (Kisfaludy Károly) Alszik a sűrű, jó magyar föld, S oly különös, ahogy mogorván Sütteti sok busa kalászát, Mint sörényét egy vén oroszlán. (Tóth Árpád) A diák kétségbeesve kapaszkodott a ló sörényébe. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Hosszú, dús hajzat. Toldi vitéz … Megrázza sörényét riadó haraggal. (Arany János) Szakálla a melle közepéig ér, a haja fehér sörény. (Gárdonyi Géza)
sörényes; sörényű; sörényzet.
