sorscsapás
sorscsapás főnév (választékos)
Olyan csapás [1] (3), amelyet az ember külső körülmények véletlen találkozásának, ill. a sorsnak, a végzetnek tulajdonít. Nem engedi, hogy a sorscsapások megtörjék. Csitt, csitt, ily gyöngéd beszéd Mint édes nyil szalad a vért közé, Melyet hiába dönget sorscsapás. (Madách Imre) Megtanultam minden sorscsapást szótlanul elviselni. (Móra Ferenc) A sorscsapásnak mindig ki van téve az ember. (Móricz Zsigmond)
