sortűz
sortűz főnév
1. Több puskából, lövegből v. más tűzfegyverből vezényszóra, egyszerre leadott lövések összessége; össztűz. Sortüzet ad, vezényel. Sortűz végzett a halálraítéltekkel. Sortűz volt és a csillárok a mennyezetről sorra lehullottak. (Móricz Zsigmond) Elsirattam – sírni szabad – | legjobb sánta elvtársamat … | harcos volt a teste-lelke, | díszt: sortüzet érdemelne. (József Attila) Háboru, háboru … | tűz, sortűz, millió robbanás … (Szabó Lőrinc)
2. (katonaság) Több löveggel felszerelt (tüzérségi) alakulat lövegeivel meghatározott időközönként egymás után leadott lövések összessége. Az üteg sortüzet lőtt.
Szóösszetétel(ek): csendőrsortűz.
