sóz
sóz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas Sóz vmit: ízesítés v. tartósítás végett sót hint, szór vmire, tesz vmibe. Levest sóz; a szalonnát sózza. || a. (tárgy nélkül, határozóval) (ritka) Bizonyos mennyiségű sóval szokott ízesíteni. A kántorné igen sóz. Mindent elsóz, mindent. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka) Sóz vmit: általában sót hint vmire. [A vörös bor] végigfolyt az abroszon, és sózni kezdték. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (tájszó) <Szarvasmarhát> sóval etet.
3. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mérték- v. számhatározóval) (átvitt értelemben, bizalmas) Vkire, vmire sóz (vhányat, vmekkorát): hirtelen mozdulattal és nagy erővel megüt vkit, vmit (vhányszor, vmilyen mértékben). Vö: rásóz (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk sóz Jót sózott a fenekére. Egyet sózott a pajtására. Vigyázz, mert rád sózok. Olyat sózott a medve fejére, hogy az azt kiáltotta rá, hogy: „Doszta [= elég!]” (Jókai Mór)
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, rendsz. rosszalló) Vkire, rendsz. rám, rád, ránk, rátok, rájuk sóz vkit, vmit: a) rábeszéléssel, ravaszkodással rábír vkit – rendsz. engem, téged, minket stb. – hogy megvegyen, elfogadjon vmit, ill. hogy magához v. feleségül vegyen vkit. Rám akarták sózni a lányukat. Barátjára sózta ócska könyvtárát. Ránk sózta a szakadt pénzt. Azt hallom, … hogy te rám akarnád sózni valami pereputtyodat közjegyzőnek. (Mikszáth Kálmán); b) nem egészen méltányos büntetésül ráró vkire, ill. rám stb. ró. Vö: rásóz (1, 1a-c). A verekedő legényekre a szolgabíró jókora büntetést sózott.
Szólás(ok): ld. nyak.
Igekötős igék: agyonsóz; besóz; elsóz; felsóz; kisóz; lesóz; megsóz; odasóz; rásóz; túlsóz; utánasóz.
sózás; sózatlan; sózható; sózó; sózogat.
