sugárzik
sugárzik tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -ottam v. ..roztam, -ott; ..rozzon (. . rozzék); -ani, (ritka, régies) sugározik (főként 3. személyben)
1. Fénysugarakat bocsát ki magából; erősen fénylik, ragyog. Sugárzik a lámpa, a nap. Fektess inkább a főldbe, hogy a nap azontúl Rám ne sugározzék, se az ékes hajnali csillag. (Vörösmarty Mihály)
2. <Anyag> energiát bocsát ki magából. A rádium sugárzik.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely érzés, szellemi jelenség, lelki sajátság> huzamos ideig v. állandóan sugárzó fényként, ragyogásként érzékelve v. elképzelve nyilvánul meg. Arcáról sugárzik a boldogság. Sugárzik róla a büszkeség. Homlokáról sugárzik az értelem. Szeméből sugárzik a jóság. Nemes tanulók! kikben …, sugározik [a haza] jövendő dicsőségének vidító hajnala… (Csokonai Vitéz Mihály) Gyűlt a toronyba a sok ifju bajnok, Harc-öltözetnek csillogása rajtok, De fegyveröknél sokkal fényesebben Sugárzott a hősbátorság szemőkben. (Petőfi Sándor) Valami fény sugárzott arcáról, mintha belülről átvilágítanák. (Kosztolányi Dezső) Az arcán átszellemült … boldogság sugárzott. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Arc vmely érzés, lelki, szellemi tulajdonság kifejezéseként> szinte ragyog, fénylik <vmely érzés, tulajdonság> (már messziről) látható, leolvasható róla. Arca sugárzik a boldogságtól, az „örömtől” a büszkeségtől. Arca érdeklődéstől sugárzott. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átsugárzik; besugárzik; belesugárzik; kisugárzik; lesugárzik; rásugárzik; szétsugárzik; visszasugárzik.
sugárzott.
