segély
segély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (régies) Általában segítség, segítés. Vkinek a segélyére jön; segélyére siet vkinek; segélyére küld vkit; segélyt hoz, nyújt. Most, hát, egész szívemmel, jó urak, Magamat ajánlom, s ha mi oly szegény egy | Embertől, aminő Hamlet, telik, | Szives barátságát hogy megmutassa: | Isten segélyivel, meglesz. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Itt gyors segély kell. Ádám útazunk! (Madách Imre) Láthatatlan apró szellemek siettek segélyökre az öltöztetés nagy munkájában … A tündérkék, akik öltöztetnek, gyorsan, csudásan végzik munkájokat. (Bársony István)
2. Anyagi támogatás. Pénzbeli, természetbeni segély. Családja megvonta tőle a segélyt. Segélyre szorul. || a. Hivatalosan kiutalt anyagi segítség. Állandó, betegségi, biztosítási, egyszeri, munkanélküli, öregségi, rokkantsági, szülési, tanulmányi segély; → temetkezési segélyben részesít vkit, vmit; segélyben részesül. Segélyért folyamodik. Azt Irták a lapok minap, Hogy egy költő segélyt kapott. (Reviczky Gyula)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Orvosi segítség, gyógyítás. Csatár állapotja szinte segélyt kívánt. A király felsegíté őt, … s kérdé, mi baj érte. (Vörösmarty Mihály) A férj azt hivé, hogy neje beteg, s aggódva sietett segélyért. (Jókai Mór)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Vminek segítségül vétele, eszközül, segítségképpen való használata. Egyedül lábai segélyével iparkodott magát a víz színén tartani. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. segélygyűjtés; segélyhívás; segélyígéret; segélykérelem; segélykiutalás; segélykocsi; segélyküldés; segélymozgalom; segélymozdony; segélynyújtó; segélyösszeg; segélypénz; segélyprogram; segélyterv; segélytervezet; segélyügy; 2. államsegély; dugsegély; elsősegély; gyorssegély; hadisegély; ínségsegély; jogsegély; pénzsegély.
segélyes.
