sima
sima [i v. í] melléknév és főnév
I. melléknév simán, simább
1. Olyan <tárgy, felület>, amelyen nincsenek kiemelkedések, rögök v. bemélyedések, gödrök; teljesen egyenletes felületű. Sima deszka, kő, padlózat, talaj, út; sima víztükör; sima csövű: nem vont, nem huzagolt cs. Simára csiszol. Szóláshasonlat(ok): sima, mint a → tükör. Sima márvány piciny válla. (Faludi Ferenc) A sima pajzson elcsúszik a kopja hegye. (Gárdonyi Géza) Géza bácsinak boltja volt … | Hátul a műhely: furcsa anyagok, | … arany keretek, | és simák, elegánsak, könnyüek, | hosszú lécekben. (Szabó Lőrinc) || a. Olyan <arc, áll, nyak stb.>, amelyen (még) nem nőtt ki a szőr; bajusztalan, szakálltalan. Sima ábrázat, áll; sima szájú tacskó; simára borotvált arc. || b. Finom tapintású, nem horzsoló, alig súroló felületű. Sima bársony, kéz, selyem, szövet.
2. Olyan <felület, térség, vidék>, amelyen nincsenek nagyobb kiemelkedések, ill. bemélyedések; sik. Sima volt a mező, a menny pedig tiszta. (Arany János) A puszta kellős közepén egy diák állott… Szinte szédül már. Elszédül ebben a sima, lapos kerekségben. (Móricz Zsigmond)
3. Egyenletes szemcséjű, nem érdes tapintású <porrá őrölt agyag>. Sima púder; (malomipar) sima liszt: olyan liszt, amely nem tartalmaz korpás részeket. || a. Olyan <sűrű folyós v. pépes, lágy anyag>, amelyben nincsenek nagyobb, durvább szemcsék; egyenletes szemcséinél fogva finom tapintású. Sima kenőcs, krém. Torta sütéséhez a tojást a cukorral simára elkeverik. || b. Csúszós, síkos tapintású <folyadék>. Szappanos, sima vízzel lemos vmit. || c. (átvitt értelemben) Sima víz: a) lágy, nem kemény, nem meszes v. Az esővíz simább, mint a kútvíz. b) (bizalmas) közönséges ivóvíz <a szódavízzel v. az ásványvízzel ellentétben>. || d. (átvitt értelemben) Sima bor: kellemes, rendsz. könnyű, nem jellegzetes zamatú bor.
4. Kevéssé v. egyáltalában nem díszített, egyszerű <ruha, viselet>. Sima kabát, ruha; haj(viselet), frizura; sima alj, szoknya: ránctalan a., sz.; sima szárú cipő. A komorna nagyon elegáns volt, sima, sötétszürke angol kosztümjében. (Hunyady Sándor) || a. (bizalmas) Olyan <tésztaféle, édesség, ital>, amely(b)en nincs meg a szokásos v. a vele gyakran együttjáró ízesítő anyag. Sima kalács, tészta; egy habos fagylalt és egy sima; két komplett tea meg egy sima. A vendég sima kávét kért.
5. Sima szem: <kötésben> elülről lekötött szem <a fordított v. cifra szemmel ellentétben>. || a. Sima kötés: <a színén> csupa sima szemből álló kötés.
6. <Egyszínű, nem mintás ruhaanyag, felület>. Sima kék vászon. Sima szövet. Sima áru: <üzleti nyelvhasználatban:> fehér sifon, lepedővászon, festett puplin stb.; sima fal.
7. (malomipar) Sima őrlés: olyan ő., amelynek során a két malomkő között csak a felső forog, és a búzaszem szívósabb héja kevésbé finomra őrlődik, mint a ridegebb magfehérje, és így a korpa szitálással elkülöníthető a liszttől.
8. (átvitt értelemben, bizalmas) Egyszerű, minden bonyodalom, fennakadás nélküli <folyamat>. Ez sima ügy; a kérdés sima megoldása; simán → gördül. Elég simán átment a vizsgán. A tárgyalások lefolyása nem volt egészen sima. || a. (sport) Sima győzelem: könnyű, fölényes, egyáltalában nem vitás gy. || b. Sima nap: eseménytelen bonyodalmaktól mentes n. || c. (orvostudomány) Sima eset: olyan e., amelyben az orvosi kezelés egyszerű, könnyű. || d. (játék) Sima játék: <kártyában> olyan parti, amelyben nincs bemondás.
9. (átvitt értelemben) Olyan <cselekvés, magatartás> amely folyamatosságával, könnyedségével tetszést, bizalmat kelt, de olykor esetleg megtévesztő szándékú. Sima bánásmód, beszéd, modor, nyelv, viselkedés; (régies) sima száj: kedveskedően udvarias, mézes-mázos, hizelkedő beszéd. Sima száddal mit kecsegtetsz? | Mért nevetsz felém? (Csokonai Vitéz Mihály) Ne hagyjátok beszélni, Tudjátok, nyelve sima, mint kigyó. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben, ritka) Ilyen magatartású, beszédű <személy>. Sima udvaronc, világfi. Szóláshasonlat(ok): sima, mint a → kígyó. || b. (átvitt értelemben, költői) Sima kéz: olyan k., amely ügyesen, de gonoszul cselekszik. Ha, mint tenlelkeden, Függél barátodon… S ő síma orgyilkos kezét Befúrja szívedig…; Gondold meg és igyál; Örökké a világ sem áll. (Vörösmarty Mihály) Lám mondom azért, hogy sziszegő kigyótól, Tarts, mondom örökké a fülbesugótól; | Buda szavát hordja, maga is megtoldja Mit összekötétek, sima kézzel oldja. (Arany János)
10. (ritka) Vmit könnyedén, zökkenés nélkül végző. Laci volt a simább, jobb elbeszélő. (Mikszáth Kálmán)
11. (növénytan) Sima fenyő: nálunk is meghonosodott, faiparunkban használatos, az erdei fenyőhöz hasonló fa (Pinus strobus).
12. (orvostudomány) Sima izmok: a belső szerveket mozgató, az akarattól függetlenül működő i., a harántcsíkolt izmokkal ellentétben.
13. (argóban) Simán: a) minden teketória nélkül. Simán lekevert neki egy pofont. b) magától értetődően, kétségbevonhatatlanul. [Megvan ez egy kiló?] – Simán.
II. főnév simát, simája
1. (ritka) Sima (9a) személy. [Ady emlékezete.] Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta | szóval, tettel és hallgatással is? | Mért békítik a símák alattomba | lányduzzogássá haragvásait? (József Attila)
2. (argóban) Pofon. (II. 1). Kapsz egy simát.
Szóösszetétel(ek): 1. simadeszkás; simaorsós; simaruhás; simaszoknyás; 2. tükörsima.
