simít
simít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. Simít vmit (vmivel): vmely anyagot, tárgyat folyamatosan simává tesz, egyenget, úgy, hogy az erre a célra való eszközt v. a tenyerét végighúzza rajta. Bútort, falat, követ, papírt, szőnyeget, talajt, vakolatot simít. Dörzspapírral, gyaluval simítja a deszkát. Simítani kezdi az összegyűrt papírlapot. Lemezeket simítanak a hengersoron. Nyálazta a tenyerét, simította vele szőke haját. (Kosztolányi Dezső) || a. (csak határozóval) Ezzel az eljárással vmely helyzetbe juttat, vmilyen formába v. formájúvá alakít vmit. Bajuszát kétfelé simítja. A dohányleveleket nyalábokba simítják.
2. Vhányat v. utolsót simít vmin: a) néhányszor v. utolszor meg- v. végigsimítja. Simít egyet a haján, a ruháján. b) (átvitt értelemben) alkotáson, írásművön néhány v. utolsó simítást (2) végez. Utolsókat simít a versen. Üssük össze már a töredéket! | Faragjunk és simítsunk rajta még, …Legyen formája könnyed, rimje ép. (Reviczky Gyula)
3. (ritka, költői) Simogat (1). Megtörünk mi is… | hajunk is balúl homlokunkba hull és senki sem simítja meggyuladt szemünk. (Radnóti Miklós)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Kellemetlen ügyet> eltussolni igyekszik. Akárhogyan simítja a család a botrányt, megtörtént!
Igekötős igék: elsimít; félresimít; hátrasimít; kisimít; lesimít; megsimít; végigsimít.
simítgat; simítható; simított; simíttat.
