sínyli
sínyli tárgyas ige ..lette [ë-e]; ..leni [e], (népies, régies) sínli (csak határozott tárggyal, tárgyas ragozásban)
<A szóban forgó kellemetlen tényt v. szomorú esetet> hátrányos, kínzó, sorvasztó hatásában és következményeiben testi, lelki v. anyagi vonatkozásban érzi, szenvedi; nyögi. Még most is sínyli a balesetet. Két éve rossz volt a termés, azóta is sínylik a gazdák. Buda neje, Gyöngyvér, is sürgeti jöttét, | Hogy Aladárt lássa, első fi-szülöttét; | Ő maga is sínli, hogy távol a gyermek. (Arany János) [Az öreg] holta napjáig sínylette ezt a kázust. (Mikszáth Kálmán) Vézna, vérszegény fiúcska… Még mindig utolsó nagy betegségét sínylette, a mellhártyagyulladást. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői) <A távollevő, hiányzó személyt, dolgot> fájdalmasan hiányolja, nélkülözi. Mennyi nemes bajnok, méltó sok századot élni, Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja helyét!… | Sínli szokott terhét tűzménje [= tüzes ménje], nyihogva kapar, vág. (Kisfaludy Károly) Hamar elment tőled, kora előtt ment el… Sínyleni – oh, hogy ne? már sínyled anyádat, S vele együtt nő majd a csecsemő bánat. (Arany János)
Igekötős igék: megsínyli.
sínylő.
