sipirc
sipirc mondatszó (a második szótagon gyak. erősebb hangsúly)
1. (bizalmas, tréfás) <Személy(ek)hez, főleg gyermek(ek)hez szólva, azonnali gyors eltávozást parancsoló szóként:> takarodj(atok)! kotródj(atok)! lódulj(atok)! Sipirc az ágyba! Sipirc, kölyök! Mit hallgatództok itt semmirekellők?! Sipirc az udvarra! Lökd ki, Bandi! (Szigligeti Ede) || a. (-nak, -nek ragos szóval v. neki határozószóval kapcs. is) <Személy elkergetését, kiutasítását, eltiltását festő szóként>. Önt – sipirc, kiűzhetnék innen. (Szigligeti Ede) Aztán nem is azért fogadnának meg [dadának], hogy szoptassad a (gondolkodik) Klárikát [,a saját leányodat], annak… hajh! sipirc, minden azé a kis németé, aki mellé megfogadnak. (Bródy Sándor) || b. (ritka) <Kellemetlen gondolat elhessegetését festő szóként>. Szabad ezért Vajda Miskának sok minden mozdulat, még olyan is, amit nem is kötünk a főtisztelendő uracska orrára, sipirc, még mit ne, mi? (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) <Macska elkergetésére.> Sipirc, cirmos! Nem mész innen!?
sipircel.
