sirat
sirat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Sirat vkit, vmit: vkinek halála, távolléte v. vminek elvesztése, pusztulása miatt sír. Férjét, leégett házát siratja. A gyerek siratja távollevő anyját. Mi haszna sírsz hát, s miért siratjuk azt, aki békés révre jut korán. (Berzsenyi Dániel) Sirat szülőd és mondja: „Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!” (Vörösmarty Mihály) Míg nem jöttem, koldusok voltak, Még sírni sem sírhattak szépen. Én siratom magam s a népem. (Ady Endre)
2. Keseregve emleget, fölidéz vmit. Siratja elmúlt ifjúságát, elfecsérelt éveit, ifjúkori mulasztásait. Hol van a hon, melynek … messze képét bujdosó magzatja, | Még Kalypso keblén is siratja, S kart feléje búsan vágyva nyújt? (Kölcsey Ferenc) Sirathatjuk is a multat, Mohácsot … (Petőfi Sándor) A szalon-ének beteg kedv-vidék, Az utca bátran löki ki szivét. Ott siratják a múlt isteneket, Itt nekik már rég beesteledett. (Ady Endre) || a. (tájszó) <Temetéskor> sirató éneket, verset mondva búcsúztatja a halottat a koporsó mellett. A kántor siratja a szülét.
3. (átvitt értelemben, költői) Sirat vkit: <harang, hangszer, ének, beszéd> vkinek a halálát hirdeti. Négy harang siratja, két pap megdicséri. (Arany János) Harsonák éneke siratta a kimúltat. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. háj.
Igekötős igék: elsirat; megsirat; végigsirat.
siratás; siratgat; siratott.
