sodor [2]
sodor [2] főnév (ritka) -t, sodra (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyragos alakban)
1. <Vmely folyóban> a folyás irányában mozgó, sodró erejű víztömeg. Elkapta a folyó sodra. || a. (átvitt értelemben) Fekvőszékem útrakél S lázam sodrán ring velem. (Tóth Árpád) || b. E víztömegnek a folyás irányában ható ereje. A lapályon már csökken a folyó sodra. || c. (ritka) <Vmely folyóban> az a hely, ahol ez az erő különösen erősen érvényesül. A folyam sodrába került a csónak. Lassan kifordul a parttól… a hajó, és Mihály a rúd mellett hamar beleviszi a sodorba. (Tömörkény István) || d. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely mozgó tömegben> a mozgás irányában ható sodró erő. A felvonulók sodrába került. Ki kellett mennie a nyílt Duna-partra, a viharnak akadálytalan sodrába. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely történésnek, folyamatnak nagy erővel, lendülettel haladó menete. Az események sodra. A háború sodrában elszakadt övéitől. Nem mondók ki véleményünket; mert ezt a vita sodrán kívül esőknek tartottuk. (Vörösmarty Mihály)
3. <Állandósult szókapcsolatokban:> kiesik v. kijön a sodrából: annyira dühös lesz, hogy nem tudja magát fékezni; kihoz v. (ritka) kivesz vkit a sodrából: nagyon felingerli, feldühíti. Milyen baj lehet az, mely ennyire kivehette sodrából? (Mikszáth Kálmán) Én is nevettem. Ez aztán Jankát végképp kihozta a sodrából. (Móricz Zsigmond)
