söpredék
söpredék [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka) Összesöpört szemét, hulladék. Vidd ki a szemétdombra a söpredéket.
2. (rendsz. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely közösségnek erkölcsi felelősséget nem érző, jellemtelen, mindenre kapható hitvány, megvetett része, tagja; aljas, hitvány ember, ill. népség. Alávaló, aljas, hitvány, léha söpredék; az emberiség, a társadalom, az utcák, a város söpredéke. Te rabló, zsivány, söpredéke az emberi nemnek! (Eötvös József) Csak söpredék gyűl a máglyák köré S nem őrjöng az sem már öröm miatt. (Madách Imre) Erre a tanyára a külváros söpredéke jár: rongyos munkakerülők, mindenféle bűnözők és titkos prostituáltak. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) (rosszalló) Erkölcsi felelősséget nem érző, jellemtelen, hitvány <személy, csoport>. Söpredék alak, népség.
