sor
sor főnév -t, -ok, -a v. (-ja)
1. Egymás mellett v. mögött elhelyezett egynemű tárgyak összefüggő, folyamatos rendje. Ritka, sűrű sor; ablakok sora; sorba rakja a könyveket; (népies) sort fog: <sorokba vetett, ültetett növények gondozásakor, kapálásakor, szedésekor stb.> vmely sort kiválaszt, hogy rajta a szükséges munkát, művelet(ek)et elvégezze; → szaporítja a sort. Több sorban állítja fel a székeket. [A fecskék] hármas, négyes sorával ülték végig a tetőket. (Tömörkény István) Ellenséges indulattal néztem át a gyepes tér ködén a kivilágított … nagy ablakok sora felé. (Kaffka Margit) Zsúfolva van a jobb oldali sor, sürű por zsivaj, tolongás a vén fák alatt. (Hunyady Sándor) || a. Egymás mellett v. mögött elhelyezkedő személyeknek, állatoknak ilyen rendje. Egyes, kettes sor → hármas sorok; sorba áll; sorba állít vkiket, vmiket; sorba áll vmiért; sorban áll vmiért; sort → áll; bezárja, megnyitja a sort. Hosszú sorban vonulnak. A tömeg zárt sorokban vonult fel. Mihelyest Losonczi a piacra lépett, | Sorba állitotta a várbeli népet. (Arany János) Az udvar végén volt egyetlen kút, itt sorba kellett állni, amíg az ember hozzájutott, hogy megmosakodhassék. (Kuncz Aladár) A fűszeresnél őneki magának kellett sorba állnia. (Kosztolányi Dezső) || b. Menetben felvonuló személyeknek, ill. harcoló katonáknak ilyen rendje. (átvitt értelemben) Az első sorokban harcol, küzd: élharcosa vminek; vkivel egy sorban küzd: ugyanazért az ügyért harcolnak; kilép a sorból; megbontja a sort; sort áll, tart; → kiigazítja a sorokat. A sor vigyázzban áll. A gárda sorai ritkulnak. A germánok minden hősi védelme hasztalan volt … Soraik összebomlottak. (Jókai Mór) Sudar fiatal topolyfák állnak kevélyen sort, mint valami gránátosok. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Összetartozó személyek összessége. A munkásság, a párt sorai; egy sorba állít, helyez vkivel, vmivel: egyenlő értékűnek tartja vele; (tréfás) a becsületes emberek sorába lép: megnősül; belép a szövetkezet tagjainak sorába; egy sorban áll vkivel, vmivel: egyenlő értékű vele; → elköltözik az élők sorából; → eltávozik az élők sorából; → kitöröl vkit az élők sorából; kiöregszik a sorból; → kidől a sorból; szorosabbra zárja sorait: tömöríti erőit. Ti a szegény Melinda jó nevével | ma egy egész familiát töröltetek | az üdvözűlhetők sorából el. (Katona József)
3. Az egy vonalban egymás mellett elhelyezett ülőhelyek összessége. Színházjegyem a tizedik sorba szól. Az első sorban ül az iskolában. A moziban a hátulsó sorokban szeret ülni. Az öreg főrend ezüst fejével gyakran megjelent az első számú páholyban … A hírlapírók már elhelyezkedtek, és a középső soroknál alattomos nevetése bugyborékolt fölfelé a színészhölgyeknek, akik az estén nem vesznek részt az előadásban. (Krúdy Gyula)
4. Az egymás mellett vízszintes vonalban levő betűk összessége, írott, nyomtatott szöveg. Sorokot → szánt (a papíron); → elrejti a sorok közé; a sorok között olvas: megérti a le nem írt, rejtett gondolatokat, célzásokat is, tud a jelekből következtetni. Alulról a negyedik sorban sajtóhiba van. Az utolsó sorig elolvassa a könyvet. 25 sort gépel egy oldalra. Új sort kezd. Ritkítja a sorokot. Eredeti poemáimat most mind egy sorig kinyomtattatom. (Csokonai Vitéz Mihály) Már olvasni sem tud, néhány sor után … szétszaladnak szeme elől a betűk. (Nagy Lajos) || a. Verssor. Rövid sorok; tíz szótagú sor; Arany legszebb sorai. Úgy írom néked, kisfiam e verset, … | minden nap egy sort, lassan és szelíden | hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. (Kosztolányi Dezső) || b. (többes számban v. számnévi jelzővel) (kissé választékos) Levél [2]. E sorok átadója, írója; meleg hangú sorokot intéz vkihez. Felkeresi soraival régi barátját. Köszönöm részvevő sorait. E néhány sorral érd be most, öcsém … Más levelem majd több lesz és vidám. (Petőfi Sándor) Te pedig, rest kutya, egyetlen sorra sem méltatsz… (Mikszáth Kálmán)
5. (népies) Egymás mellett álló házak összessége, utca v. egyik oldala. Ezen a soron lakik. Átmegy a túlsó sorra. Odakinn lefut a nyilt utca során, Táncolni dalolni se szégyell. (Arany János) Távolabb …, a mészárosok során, féldisznók lógtak vaskampókról. (Kosztolányi Dezső) || a. <Tulajdonnévi jelzővel>: olyan utca, amelynek csak egyik oldala volt v. van beépítve. Ajtósi Dürer sor. Szegeden lakik, a Hattyas sor elején.
6. (mezőgazdaság) <A szántóföldön> egy vonalban ültetett kapásnövények összessége. Ezt a sort ritkítani kell.
7. (katonaság, népies) Sorozás. Sor alá → áll; sor alá kerül; sor alá vesz vkit: megvizsgálja, hogy alkalmas-e katonának; sor alatt van: sorozásra kerül.
8. (mennyiségtan) (Végtelen) sor: a számok valamely végtelen sorozatának az összeadás jelével való összekapcsolása. Végtelen mertani sor → divergenssor → konvergenssor, → felsőbbrendű sor; → harmonikus sor.
9. (átvitt értelemben) Tárgyak, dolgok, jelenségek nagyobb mennyisége. Vminek egész, hosszú, tekintélyes sora; építkezések egész sora; évek hosszú sora; (katonaság, régies) sort lő: sortüzet ad. Ez a jelenség az esetek egész sorában megfigyelhető. Annuska, alszol? bús utcák során A bús hajnalban járok egyedül. (Tóth Árpád) || a. (népies, bizalmas) Egy sort, jó sort: meglehetősen sokat, jócskán. Aludt egy sort. A gyerek sírt egy sort. A kocsis … jó sort húzott a fonott ostorral lovai bőrére. (Jókai Mór) [A prédikáció alatt] a hívek jó sort aludtak. (Vajda János) Újra szaladt egy sort. (Mikszáth Kálmán) || b. (régies, tájszó) Jó sort vág vkin: jól elveri.
10. (átvitt értelemben) Események, történések, folyamatok időbeli egymásutánja, rendje. Sor kerül ← v. (ritka) esik vkire v. Sorra kerül vki; sor kerül ← vmire v. Sorra kerül vmi; ha úgy → kerül a sor, → eljön vminek a sora; vkire → jön a sor; soron → van v. rajta → van a sor v. vminek a sora; soron következő: a közvetlenül következő, az éppen esedékes; soron levő: a) közvetlenül, soron következő; b) olyan, aki, ami éppen soron van; éppen folyó, zajló, történő; a sor ráesik ← vkire; → rájön a sor → rákeríti a sort vkire, vmire; → rákerül a sor vkire, vmire; ez a dolog sora: ez az események természetes menete; ez a világ sorja: ez az élet rendje, törvénye, ebbe bele kell törődni; ősi soron: ősi jogon; végső soron: végeredményben, végső elemzésben, alapvető okként; soron → kívül; vki → kijön vminek a sorjából; vár a sorára: addig vár, amíg az ő ügyével nem foglalkoznak; sorát → ejti vminek; sort kerít vmire: alkalmat talál rá, hogy megtegye; vmire keríti a → beszéd sorát. Aki elébb jön, az elébb őrlö,• ez a dolog sora. (Eötvös József) Ez az élet egy tivornya; Inni kell, ha rád jön sorja. (Arany János) Várjon sorára, mert sokan vannak itt, akik előbb jöttek. (Mikszáth Kálmán) A terem közepére rúgtatott, és egy félszeg diákocska kezéből elkapva a táncosnőt, járni kezdte az éppen soron levő lengyel polkát. (Krúdy Gyula)
Az 1240. lap első hasábjában, a 10. sz. jelentés 23. sorában az Eötvös-idézet hatodik szava helyesen: őröl
11. (melléknévi jelző után) (átvitt értelemben, népies, régies) Vmilyen ügy, dolog, eset. Hosszú sor: sokáig tartana, ha elmondanám; nagy sor az v. nagy sora van annak: nem olyan egyszerű ügy; nehéz sor; → tiszta sor. A várbeli őrség … Szór követ és égő koszorút, kanócot … Nagy sor a vívóknak küzdeni ez ellen. (Arany János) Mit akar kigyelmed itten? – Az hosszú sor. (Jókai Mór) Tisza Kálmánnak háromszáz mamelukja van, azokkal nem nagy sor uralkodni tudni. (Mikszáth Kálmán)
12. Vkinek helyzete, állapota, sorsa az életben. Jó, nehéz, rossz sor; jó, rossz sora van; vhogyan → megy a sora; rosszul megy a sora; → eladó sorban van; a gyarmati sorban sínylődő népek; paraszti sorban él. Családjuk nehéz sorban él. Egy férfi sincs a háznál. (Kuncz Aladár) Volt elég gyakorlata beleszokni a csősz és csordás sorba. (Móricz Zsigmond) || a. (elavult) Sors végzet. Elzengette dalát a késő kor fia, rólad | Cserhalom … Még te soká harcolsz ezután is enyészeted ellen … Őt hamar a sor erős vas karja lehuzza örökre. (Vörösmarty Mihály) Fordult a sor, megfordult végképen, Te vagy mostan az én büszkeségem. (Petőfi Sándor)
13. Vminek a során: vminek a folyamán. A tárgyalás során több fontos kérdés került szóba. A megbeszélések során az ő ügyét is tárgyalták. E hosszú … tárgyalás után, melynek során mindent meghánytak-vetettek, befogatott a csézába. (Kosztolányi Dezső)
14. jelzői használat(ban) (mennyiséget jelentő, rendsz. számnévi jelzővel) Annyi, amennyi egy sorban (1, 3, 4, 6) van. Egy sor betű, borsó, fa, ház, írás, krumpli. Öt sor széket helyeztek el az emelvény mellett. Két sor könyvet rakott a polcra. Megkapált tíz sor répát. Néhány sor kukorica nem kelt ki. Fölszedtek öt sor krumplit.
15. jelzői használat(ban) (sajtónyelvi) Egész sor v. egy sor: jókora mennyiségű, jelentős számú, számos, sok, seregnyi. Egész sor új könyvet szerzett be. Egy sor nehézséget leküzdött. Kereskedelmi szerződést kötött egy sor külföldi vállalattal.
Szóösszetétel(ek): 1. sorbontó; sorezred; sorgyalogság; sorhadosztály; sorház; sorhossz; sorhúzó; sorjegyzék; sorjelző; sorlyukasztó; sormutató; sorszedés; sorszedő; sorszélesség; sortáv; sortöltő; sortrágyázás; sorvég; sorvető; 2. akácsor; alagsor; árkádsor; betűsor; cigánysor; csatasor; csatársor; cselédsor; csigasor; dombsor; embersor; emléksor; fasor; fattyúsor; fedezetsor; férfisor; fogsor; gondolatsor; gyermeksor; gyöngysor; hangsor; hatványsor; házsor; hegysor; hengersor; jegenyesor; jobbágysor; katonasor; kocsisor; legénysor; lépcsősor; libasor; műsor; névsor; nyárfasor; oszlopsor; padsor; parasztsor; pincesor; rangsor; számsor; szegénysor; széksor; szekérsor; szolgasor; utcasor; verssor; zászlósor; zsellérsor.
sornyi.
