sorompó
sorompó főnév -t, -ja
1. <Határnál, vasúti pálya útkeresztezése előtt> a közút átmeneti elzárására haszn. felemelhető, lebocsátható, ill. eltolható v. elfordítható rúd, v. fekvő létrára emlékeztető szerkezet. Forgó, gördülő sorompó; vágányzáró sorompó; vasúti sorompó; a sorompót kezeli; felhúzza, leereszti a sorompót; (bizalmas) sorompót kap: <jármű, vezető> nem tud áthaladni az úton, mert a sorompó le van eresztve. Nála van a sorompó kulcsa. A sorompónál teljesít szolgálatot. Az őr kinyitotta a sorompót, és átengedte a kocsit. Már egy fiumei utcán futott a vonat, a leeresztett sorompók között. (Kosztolányi Dezső)
2. (történettudomány) <Lovagi bajvívások alkalmával> a küzdőteret a nézőktől elválasztó korlát. Vitézek, daliák, a sorompó nyitva! | Nevezetes harci játék leszen itt ma. (Arany János) A báró, mint lovag a sorompó előtt, nem tudta már izgalmát palástolni. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Sorompóba áll, lép vki, vmi ellen v. vmiért: egész erejével kiáll; sorompóba állít, hív vkit: <a tőle képviselt ügy mellé> harcba hív, sorakoztat. Többen felszökelltek padjaikról, és a Ház méltóságának fenntartásáért sorompóba léptek. (Kemény Zsigmond) Miért kezdtétek most e harcot? Miért állítottatok ki bennünket a sorompókba? (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Sorompók: <rendsz. csak néhány kifejezésben>: az országok, népek közötti érintkezést gátló körülmények (pl. a nemzetközi áruforgalmat akadályozó korlátozások). Megnyílnak a sorompók; lezárulnak a sorompók; eltűnnek a sorompók. A hosszú harc által zárva tartott sorompók lehullottak az ország határain. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmit elzáró v. a szabad érintkezést, közlekedést meghiúsító, vmilyen lehetőség, működés határát jelző gát. Sorompóba ütközik; sorompókat állít. Lehull előtte a sötét sorompó, Mit a halál von olyan zordonan. (Madách Imre) Ez a határ s a csöndben és a télben Sorompóját lecsapja itt az élet. (Juhász Gyula) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vkiket elválasztó akadály, fal (7a), válaszfal. Ledönti a sorompókat. Világszerte tudva van, mily áthághatlan sorompó létezik a tanyás gazda és a gányó között. (Jókai Mór)
4. (ritka, népies) Kerítés <védelmül v. díszül>. Csináltasd meg … a faragóval a kitördelt sorompót a kripta körül. (Mikszáth Kálmán) || a. (elavult) Íróasztalok lapját három oldalról körülvevő, néhány cm magas, rendsz. faragásos, korlátszerű díszítmény. Görcsösen kapaszkodott meg az íróasztala sorompójába. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): halálsorompó; vámsorompó.
sorompójú; sorompós.
