sors
sors főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. Vmely egyén életének, a közösség életkörülményeinek, helyzetének, a vele kapcs. eseményeknek többnyire az értelemtől és az akarattól függetlenül, az egyének osztályhelyzetétől, a társadalmi léttől meghatározottan, szükségszerűen bekövetkező, véletlennek látszó alakulása. Jó, kedvező, kedvezőtlen sors. Ki tudja, mit hoz a sors? A sors úgy → akarta; így v. úgy → hozta (magával) a sors; a sors vhova → vet vkit; belenyugszik a sorsba; a sorsra bízza a döntést. Magyar vagyok s keserű sorssal, De édes daccal harsogom, hogy Ez: van s nincs itt más semmi. (Ady Endre) Bárhová vet a sors élni jobb | sors legyen az, jobb élet, mint apátoké! (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) || a. (birtokos személyraggal) Vkinek v. vmely közösségnek az élete (folyása), pályája, jövője. A magyarság, a népek sorsa; (választékos) a férfi sorsa a nő: a férfi életének alakulására rendsz. nagy hatással van az a nő, akibe szerelmes; jóra, rosszra fordul a sorsa; sorsuk egymásba fonódik; ura a (maga) sorsának; → változtat vkinek a sorsán; maga dönt a sorsáról; vmi alakítja, irányítja, eldönti vkinek a sorsát; → felviszi Isten vkinek a sorsát; hozzáköti a sorsát vkihez: a) felesége, ill. ritk. férje lesz; b) életére döntő hatású dologra szövetkezik, társul vele; hozzáköti a sorsát vmihez: vmely ügyhöz, vállalkozáshoz teljes odaadással csatlakozik, részt vesz benne; az életét teszi rá; vkinek a sorsát lelkén, szívén → viseli. 1945-ben népünk kezébe vette sorsának intézését. Ott álltok a teremnek küszöbén, Melyből a nemzet sorsa jön ki majd. (Petőfi Sándor) Ha a nő sorsát ma is a férfi formálja, ez nem szükségképpen a szellemi inferioritás [= kisebbrendűség], hanem a társadalmi helyzet… folyománya. (Ambrus Zoltán) || b. (birtokos személyraggal) Vmely személy, közösség életének szükségszerűen súlyos alakulása, végzetszerű fordulata; bukás, pusztulás, bűnhődés. Beteljesedik a sorsa; belenyugszik, beletörődik sorsába; sorsára → bíz vkit; sorsára hagy vkit: nem törődik vele többet, magára hagyja; nem kerülheti el sorsát; → megpecsételi vkinek, vminek a sorsát; vkinek, vminek a sorsa → megpecsételődik; megadással viseli sorsát; megbékél sorsával. Megérdemelte sorsát. (szójárás) sorsát senki sem kerülheti el: mindenkit utolér a megérdemelt büntetés. Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, | Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Hiába fut sorsától, sorsát el nem kerülheti. (Ambrus Zoltán) || c. Vmely dolog, folyamat, esemény, mozgalom kimenetele, sikere, jövője. A forradalom sorsa forgott kockán. Van idő: bátorság – Jobban az ősz gondnál – dönti csata sorsát. (Arany János) Az ütközet sorsa el volt döntve. (Jókai Mór) || d. (gyak. birtokos személyraggal) Szükségszerűen alakult, meghatározott életviszonyok, körülmények; vkinek ilyen helyzete, állapota; élet, sor. Alacsony, keserű, nehéz, paraszti sors; közös sors; ez a sors jutott neki (osztályrészül); vhogyan → megy a sorsa; jól, rosszul megy, foly(ik) a sorsa; panaszkodik, zúgolódik sorsa ellen; jobb sors után v. sorsra vágyik; belenyugszik sorsába, megnyugszik sorsában; jó rossz, szegény sorsban él; osztozik vkinek a sorsában: a) vele együtt vállalja az ő helyzetét, az őt ért megpróbáltatás(oka)t; b) hasonló (rossz, nehéz) helyzetbe jut, hasonló szenvedés(ek), megpróbáltatás(ok) ér(ik); aggódik, töpreng vkinek a sorsán; → változtat vkinek a sorsán; jobb sorsra érdemes; → megosztja sorsát vkivel; vállalja sorsát; elégedett, elégedetlen, megelégszik (a) sorsával; gondol, törődik más sorsával. Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett. (Vörösmarty Mihály) S hiába: a vakság már nem magyar … S nem magyar sors az ábrándos enyészet. (Ady Endre) Az árvának szomorú a sorsa | … búsan gurul el asztalán a morzsa. (Kosztolányi Dezső) Mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki családjáért dolgozik; | veszekszenek, kié a torzsa. (József Attila)
2. (gyak. megszemélyesítve, nagy kezdőbetűvel) (választékos) <Idealista elképzelés szerint> az (emberi) élet menetét, az eseményeket, a történelem alakulását irányító, képzeletbeli titokzatos erő, hatalom; végzet, fátum. Irigy, kegyes, kérlelhetetlen sors; a sors akarata; a sors árja ←; a sors csapása; a sors iróniája ←; a sors játéka; a sors kegye ←; a sors kegyeltje; a sors keze; a sors könyve ←; a sors ujja ←; nem kedvez neki a sors; a sors ellen zúgolódik; vki sorsának a → kereke aláfordul; meg van írva a sors könyvében ←; → megadja magát a sorsnak v. sorsának; → kihívja maga ellen a sorsot; szembeszáll a sorssal. Szorongatást | okoz talán a jó szerencse? vagy | csak öszvetett kezekkel várakoztok, | hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? (Katona József) Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. (Vörösmarty Mihály) Ma áll a Sors és nyilalnak a gondok S vén Sors meddig állsz véres gát előtt … (Ady Endre) || a. Pusztító végzet, csapás, bűnhődés, balsors, balszerencse. Utolérte a sors (keze). Üldözi a sors. Viseli, amit rámért a sors. Nem maga idézte-e föl maga ellen a sorsot … (Kemény Zsigmond)
3. <Állandó szókapcsolatokban:> <vmely (vitás) kérdésben, esetben> vmely cselekvés véletlen eredményére bízott döntés A sors esik ← vkire; a sors ráesik ← vkire; sorsot húz: azzal dönt el vmit, hogy ki melyiket húzza ki több hasonló tárgy (gyufa, szalmaszál, névvel megjelölt lap, kártya stb.) közül; sorsot vet: aszerint dönti el a kérdést, hogy a feldobott pénzdarab melyik oldalára esik. A sorshúzást ti ne rettegjétek. | Ha talál is a sors, nem a világ. (Vörösmarty Mihály) Egyikünknek fel kell áldozni magát; húzzunk sorsot. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. sorscsillag; sorserejű; sorsharag; sorshatalom; sorsintéző; sorsistennő; sorskerék; sorsrészes; sorsváltozás; sorsveszély; sorsvetés; sorsvonal; 2. balsors, rabszolgasors; vaksors.
