sötétít
sötétít ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (tájszó, régies) setétít [ë]
1. tárgyas Általában sötétté v. sötétebbé tesz vmit. Bizonyos olajok sötétítik a hajat, a bőrt. [A temetésre] minden nép odasereglett … A zászlókat mind elhozták, mint mikor háborúba mennek. De … fekete szövet sötétítette a színüket. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Zárt teret> fény behatolásának ill. kiszűrődésének megakadályozásával, sötétté tesz vki. Ablakot sötétít; házat sötétít. Lehet sötétíteni. || a. Vmi sötétít vmit: a fény útjába állva, vmire árnyékot vetve, a fényt onnan kizárva, sötétséget, homályt idéz elő vmiben, vmin. Felhők sötétítik a napot, az eget. Sűrű fák sötétítik az udvart. Sűrű árnyak sötétítik az ösvényt.
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Arcot, lelket> komorrá, sötétté (III. 3) tesz. Fojtott indulat sötétíti arcát.
Igekötős igék: besötétít; elsötétít; megsötétít.
sötétített; sötétítő; sötétíttet.
