sóvárog
sóvárog tárgyatlan ige -tam, ..rgott, -jon, (régies) sovárog (választékos)
<Vmely, számára rendsz. nehezen elérhető személy jelenlétére v. ilyen tárgy megszerzésére, birtoklására> erősen vágyakozik, azt erősen kívánja. Sóvárog vki, vmi után, vkire, vmire. Azzal kell beérnünk, mi kezünkben van, s nem sovárogni nem létező után. (Vörösmarty Mihály) Harcoljon ugy minden ember, mintha Egyedűl rá támaszkodnék honja! | … Akkor saját örök birtokunk lesz, Ami után eddig csak sovárgánk. (Petőfi Sándor) || a. (helyhatározóval) (ritka) Nagyon vágyódik vhová eljutni. Vele lakott … öreg anyja Budán, | De haza sovárgott, haza ment azután. (Arany János) Vendégekkel volt teli a ház … s én türelmetlen voltam, hogy kimehessek már, megmutatni magamat: kifelé sóvárogtam az udvarra. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Vkinek a szerelmére vágyódik; epekedik. Szivem sovárgott és én sorvadék. (Petőfi Sándor)
sóvárgás; sóvárgó.
