speciális
speciális [ë] melléknév -an, -abb
1. (ritka) Külön (levő), magában álló, egyes. Speciális eset. Általánosságban beszélsz? Vagy – valamely speciális esetről? (Herczeg Ferenc) || a. Egyes, sajátos esetekre szóló, érvényes, szorítkozó; alkalmi (jellegű), egyéni. Speciális bánásmód, elbírálás, kezelés; speciális relativitás ← Mindegyiknek meg volt külön is a speciális oka, hogy miért bridzsezik és römizik naponta tizenkét órát. (Hunyady Sándor) || b. A megszokottól eltérő, nem mindennapi; különös, különleges, rendkívüli. Speciális emlékező képesség, hivatás.
2. Saját(ság)os, jellegzetes, jellemző. Speciális íz, tulajdonság, zamat. Lerajzolta nemzetünket nemes jellemével, speciális hóbortjaival. (Tolnai Lajos) A sörfuvarozásoknak is vannak speciális napjaik, amely napokhoz régi vágású vendéglőtulajdonosok ragaszkodnak. (Krúdy Gyula)
3. <Szakmai szempontból> különleges, sajátságos célú, rendeltetésű, jellegű. Speciális feladat, felépítés(ű), ismeretek, képesítés(ű), készülék, képzettség(ű), módszer(ű), összetétel(ű). Speciális munkakör, szakember; szerkezet(ű), tudás. || a. Sajátos, különleges v. titkos célú, rendeltetésű <szervezet, intézmény, ill. tevékenység, rendelkezés>. Speciális (katonai, rendőri) alakulat, alosztály, bíróság, bizottság, megbízás, utasítás.
4. Részletekbe menő, részletes, tüzetes, különlegesen alapos. Speciális kidolgozás. A kérdés speciális megvitatást kíván.
