spekulatív
spekulatív [ë v. e] melléknév (-an), -abb
1. (választékos, néha kissé rosszalló) Elmélkedő, töprengő, szemlélődő, tisztán elméleti, elvont gondolkodásra hajlamos. Spekulatív hajlam, lélek; jellegű munka. S utálatosan spekulatív bölcsek Ősi jaját hadd hangoztassuk itt: Események mindig csak bennről jönnek. (Ady Endre) || a. (filozófia) A tapasztalattól és a gyakorlattól elszakadt, elvont gondolkodáson alapuló; tisztán elméleti, elvont. Spekulatív gondolkodás, filozófia. Spekulatív úton akarta eldönteni a kérdést.
2. (ritka, rosszalló) Spekulációra (2 a, b) alapozott, gyors, könnyű haszonra, nyerészkedésre törekvő; üzleties, spekulációs. Nem is a pénzbeli ajánlat … az, ami egy ily szerződéstől idegenné tesz; hanem a gondolat, hogy a szerkesztői elveket sokszor a kiadó spekulatív irányának kellene majd alárendelnem. (Arany János)
