sugall
sugall tárgyas ige -t, -jon; -ni v. -ani (választékos)
1. Vkinek sugall vmit: <belső v. külső hatóerő, esetleg személy> vmely gondolatot, szándékot kelt vkiben, vmely működést indít meg, vmire késztet, ösztönöz vkit. Az anyai szeretet sugallta neki, hogy … Csak arra ügyelt, amit a szíve sugall. Az ég sugallta ezt a szándékot. Ő sugallta nekem ezt az utazást. Valami sejtelem titkon sugallta, hogy nem lesz tanácsos … tovább késlekedni. (Táncsics Mihály) Véletlenül látta meg a hazatérő ittas áldozatot, és tettét a pillanat sugallta. (Babits Mihály)
2. (ritka) <Vmely tárgy, dolog> bizonyos következtetések levonására, ill. további meggondolásokra, teendőkre késztet vkit. Az eredmények azt sugallják, hogy …
3. (költői) <Külső, esetleg képzelt hatóerő vmely formai sajátságot v. megoldást> megindít. Múzsák, elő hát …! | Sugalljatok egy ióni dallamot. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A telefon lázas kagylója zengett, Új rímeket sugallva énekemnek. (Juhász Gyula)
sugallás; sugallható; sugalló; sugallott v. sugallt.
