szabadelvű
szabadelvű [e; d-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e], -bb v. (ritka, régies) -ebb [e]
1. (politika, történettudomány) Olyan <személy>, aki a haladó polgári világnézet, a liberalizmus elveit vallja; aki olyan eszméket hirdet, amelyek a polgári forradalmak korában a burzsoázia érdekeinek harcos védelmét fejezték ki a feudális, klerikális rendszerrel szemben, győzedelmeskedve azonban reakcióssá váltak, s a gazdasági szabadság jelszavával a munkásosztály fokozott kizsákmányolását eredményezték; liberális. A szabadelvű polgárok … X. Károlyt … elűzték (Kemény Zsigmond) || a. (politika, történettudomány) Szabadelvű párt: ilyen eszméket hirdető politikai párt, kül. Az 1875–1906 között a magyar politikai életben vezető szerepet játszó Tisza-párt. Leendő férje … a haladó szabadelvű pártnak volt egyik lelkes tagja. (Táncsics Mihály) A legutolsó választásnál sem volt kétes a szabadelvű párt győzelme. (Mikszáth Kálmán) || b. (politika, történettudomány) Ilyen személyre, ill. pártra jellemző, valló <elv, megnyilvánulás>. Szabadelvű eszme, felfogás, nézet, szellem; szabadelvű beszéd, nyilatkozat, program. Haladott, szabadelvű nézeteket vallott. (Kosztolányi Dezső) || c. (politika, történettudomány) Vmely szabadelvű pártba tartozó <személy>. Szabadelvű képviselő, pártvezér, politikus.
2. (régies) Független, haladó gondolkodású, régies előítéletektől, tekintélyi hatásoktól mentes, a maga józan eszét, meggyőződését követő <személy>; önálló, szabad szellemű. Megértük, hogy mi legyünk legszabadelvűbb nép Európában. (Arany János) Fiatal korában minden ember szabadelvű. (Jókai Mór) || a. (régies) Ilyen személyre valló, jellemző <nézet, magatartás, megnyilvánulás>. Szabadelvű felfogás, gondolkodás, nyilatkozat. Igyekezett őt szabadelvű, magas röptű gondolatok által fölemelkedésre bírni. (Jókai Mór)
3. (ritka, elavult) A szeméremmel, az illemmel, mások megbotránkoztatásával nem törődő; szabados. Termetének bájait … szabadelvű nyíltsággal közszemlére bocsátja. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e] (főként többes számban) (politika, történettudomány) Szabadelvű (I. 1–2) felfogású személy, ill. vmely szabadelvű párt tagja. A szabadelvűek jutottak hatalomra. Minden szabadelvűt csatlakozásra szólítottak fel A szabadelvűek józan törekvése volna a követ-testületbe nagyobb adagát önteni az ösmereteknek. (Kemény Zsigmond) Aki szabadelvű volt, az is maradt a végső következményekig. (Jókai Mór)
