szabadgondolkodó
szabadgondolkodó melléknév és főnév, (kissé ritka) szabadgondolkozó (filozófia, választékos)
I. melléknév (-n v. -an, -bb)
1. Olyan <személy>, aki csupán a rációt, az észt ismeri el tekintélynek, aki világnézetét, filozófiai elveit az egyházak tanításaitól függetlenül alakítja ki. Szabadgondolkodó filozófus. || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, tőle származó. Szabadgondolkodó írás, meggyőződés. Martinovics szabadgondolkodó tanoknak hódolt.
2. (ritka) Szabadelvű (főleg I. 2).
II. főnév Szabadgondolkodó (I. 1–2) személy. Magyar szabadgondolkodók a XVIII. század végén; Martinovics, a szabadgondolkodó. A francia szabadgondolkozók egyesülete csak néhány hónap óta sok sok ezer új tagot kapott. (Ady Endre)
