szabdal
szabdal tárgyas ige -t, -jon
1. <Vmely dolgot, tárgyat, főleg papírlapot v. textilanyagot> kisebb darabokra v. szeletekre szétvág. Ez a haszontalan kislány egy nagy ollóval az asztalterítőt szabdalja. (átvitt értelemben) Darabokra szabdal egy országot: területét más államok között felosztja. || a. <Ilyen tárgyból> folytatólagosan kivág vmit. Kis négyzeteket szabdal a papírból. || b. (ritka) Rendsz. egyenlőtlen részekre oszt vmit, keresztül-kasul vonul vmin. Barázdák szabdalják a búzatáblát. Lövészárkok szabdalták a domboldalt.
2. (irodalmi nyelvben) <Karddal v. más vágófegyverrel harc közben> rendsz. vaktában vagdalkozik, v. darabokra vág vkit, vmit. Add meg magad, vagy ízre szabdalunk. (Vörösmarty Mihály) Volt mit szabdalni a lovagoknak. (Kemény Zsigmond) || a. (irodalmi nyelvben) (főleg igekötővel) <Karddal v. más vágófegyverrel harc, párbaj közben> hosszú sebeket okoz. Ha úgy keresztül-kasul lesz szabdalva [a fiú] arca, mint a basának, akkor fog még csak hasonlítani apjához! (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Levegőt szabdal: a) <karddal> a levegőben vagdos, anélkül, hogy vkit, vmit érne, találna; b) (átvitt értelemben) hiábavaló, felesleges, haszontalan dolgot művel. Toldit e fonák harc majd hozta zavarba, Jobb kézre csinálván, amit amaz balra; Fogat csikorint, hogy csak levegőt szabdal. (Arany János)
Igekötős igék: átszabdal; elszabdal; felszabdal; kiszabdal; leszabdal; megszabdal; összeszabdal; szétszabdal.
szabdalás; szabdalkozik; szabdaló; szabdalt; szabdaltat.
